Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
2012. január 1. 1956 az új Alaptörvényben
2012. január 1. 1956 az új Alaptörvényben A 2010-ben megválasztott és kormányra került politikai pártok június 14-én fogadták el a Nemzeti Együttműködés politikai nyilatkozatát, ahol már kifejeződött, hogy „A magyar nemzet önrendelkezésért vívott küzdelme 1956-ban egy dicsőséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdődött. A küzdelem a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott, és végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott. A magyar nemzet 2010 tavaszán még egyszer összegyűjtötte maradék életerejét , és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez.” 1 Magyarország Alaptörvénye a legjelentősebb és legfel sőbb szintű jogforrás, amely 2012. január 1-jén lépett hatályba, ezáltal felváltva a rendszerváltás során jelentősen átszövegezett és demokratikus normákra átszabott, eredetileg mégis a kommunizmus időszakában keletkezett 1949. évi XX. törvényt. Az Alaptörvény bevezető és eszmeileg megalapozó szakasza a preambulum, amely Nemzeti hitvallás címen Európában a leghosszabbnak számít. Ebben a fejezetben kerülnek lefektetésre a magyar állam és nemzet történelmi és identifikációs csomópontjai, amelyekből a mai magyar demokrácia történelmileg származtatja önmagát.2 „A történelmi magyar közjogban és jogászi kultúrában mindig, az önálló állami lét elvesztése vagy korlátozása idején pedig különösen élt az a gondolat, hogy Magyarországnak önálló alkotmánya van. Ezt az alkotmányos öntudatot erősítették nemzeti jelképeink, szimbólumaink, nemzeti ünnepeink, amelyek a mai magyar alkotmányos rendszernek is a legtradicionálisabb összetevői... A nemzeti jelképekben az alkotmányos öntudat, a szuverén magyar államiság jelenik meg, amit legösszetettebben a Szent Korona fejez ki. A 2011-es Alaptörvény Preambuluma szerint a Szent Korona megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzeti egységét.” 3 Az Alaptörvény preambuluma kimondja, hogy a magyar történeti alkotmány az idegen hatalmak által való megszállások (német és szovjet) következtében hatályon kívülre, azaz felfüggesztésre került a nemzeti önrendelkezés megszűnésének pillanatában. A felfüggesztést követően az élő és organikusan fejlődő történeti alkotmány évtizedekkel későbbi visszaállítására már nem kínálkozott lehetőség, ugyanakkor az Alaptörvény jelképesen megtagadja a diszkontinuitás tényét, hogy az írott és történeti alkotmány közötti jogfolytonosságot formálisan deklarálja. A történeti alkotmány felfüggesztését és az állami önrendelkezés lehetőségének a megszűnését 1944. március 19.-i dátumhoz köti, amelyet az önrendelkezés visszaállításáig, tehát 1990. május 2-ig datál. Jogi következményként tartja számon a megszállások megszűnése következtében, hogy az ebben az időszakban elkövetett (embertelen) bűnök elévülését nem teszi lehetségessé a Nemzeti hitvallás. Az „[...] említett teljes cselekményi kör, továbbá az Alaptörvény U) cikkében megfogalmazott célok azonban csak az emberiesség elleni bűncselekmények 261 1993 1990 2006 1996 1992 20122012
