Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1956. november 4. Deportálás, internálás – a megtorlás kezdeti formái
közbiztonsági őrizetként – újra alkalmazták a Nagy Imre által 1953ban megszüntetett internálás intézményét . Az internálás, vagyis közbiztonsági őrizetbe helyezés lehetőségét az 1956. évi 31. számú törvényerejű rendelettel teremtették meg, mely december 13-án lépett hatályba. Az intézkedés célja „az ellenforradalmi elemek, valamint a közbiztonság és a közrend helyreállítását, illetőleg megszilárdítását gátló személyek káros tevékenységének megakadályozása” volt. A rendelet szerint az internálást a rendőrhatóság javaslatára az illetékes ügyész rendelhette el, amit a rendőri hatóság hajtott végre. Az intézkedés maximális időtartama ekkor hat hónap lehetett, úgy, hogy egy, majd ezt követően három hónapon belül ismét felül kellett vizsgálni a közbiztonsági őrizetbe helyezett emberek ügyét. 9 Az 1956-ban kihirdetett intézkedés néhány paragrafusán az 1957. évi 1. törvényerejű rendelettel változtattak. A legfontosabb módosítást az jelentette, hogy január 8-ától már nem az illetékes ügyész rendelte el az őrizetbevételt, hanem a rendőrhatóság,10 így válhatott valóban rendőri kényszerintézkedéssé. A közbiztonsági őrizet végrehajtásának részleteit a fegyveres erők és közbiztonsági ügyek miniszterének, vagyis Münnich Ferencnek az 1957. évi 1. számú, január 13-án kihirdetett rendelete szabályozta. Ez 25 1971 1967 1981 1972 1969 1983 A kistarcsai internálótábor épülete. Fotó: Marschal Adrienn.
