Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1989. január 28. Népfelkelés – Pozsgay Imre rádióinterjúja
döntött arról, hogy a párt múlthoz való viszonyát tisztázandó, a Központi Bizottságnak létre kell hozni egy munkabizottságot, „...amely elvégzi a helyzet mélyebb elemzését, az okok feltárását, s a közelmúltban folytatott viták tapasztalatait is hasznosítva felvázolja a szocializmus építésének távlati programját. Ennek keretében vizsgálni kell egy új programnyilatkozat elkészítésének a szükségességét.”12 A Központi Bizottság június 23-i ülésén a feladat elvégzésével Pozsgay Imrét bízták meg. 13 A munkabizottság feladatait négy albizottságban osztották szét, így jött létre a történelmi, a gazdaságpolitikai, a politikai rendszerrel, társadalom- és művelődéspolitikával, valamint az ideológiai kérdésekkel foglalkozó albizottság, illetve az MSZMP programnyilatkozatát összeállító albizottság. A történelmi albizottság vezetésére Pozsgay Berend T. Ivánt, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét és a Központi Bizottság frissen megválasztott tagját kérte fel. Berend mellett az albizottság tagjai voltak még Horn Gyula, Ormos Mária és Tőkei Ferenc, valamint szakértőként Hajdu Tibor, Balogh Sándor, Bayer József és Földes György. Az albizottság 1989. január 27-i ülésén arra a megállapításra jutott, hogy 1956 eseményének értékelésére a népfelkelés kifejezés a megfelelő forma.14 Pozsgay ezt követően interjút adott a Kossuth Rádió 168 óra című műsorának, amelyben a történelmi albizottság friss értékelését használva kijelentette, hogy „a bizottság a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt, egy oligarhisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek.” 15 Az interjú ügyét a Politikai Bizottság január 31-i,16 február 7-i,17 valamint a Központi Bizottság február 10–11-i 18 ülésein tárgyalták. Az 1956 újraértékelésére talált új forma ilyen módon történt nyilvánosságra hozatalát a pártvezetésben többen a pártegységet bomlasztó, felelőtlen kijelentésnek tartották Pozsgay részéről. 19 A Pozsgay Imre (1933–2016) Kónyon született, szabó családban, az elemi és polgári iskolát Balatonbozsokon, majd Enyingen végezte. 1950-ben lépett be az MDP-be, egy év múlva már községi párttitkár és a járási pártbizottság tagja. 1952-ben érettségizett, majd felvették az újonnan megalakuló ELTE Lenin Intézetébe, ahol 1957-ben marxizmus-leninizmus szakos tanári oklevelet szerzett. Ebben az évben a Bács-Kiskun megyei pártbizottság Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének igazgatója, 1965-tól a megyei pártbizottság propaganda– és művelődési osztályának vezetője. 1970-ben szerezte meg a kandidátusi címet, és a budapesti pártközpontban kapott állást. 1971-től a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettese. 1976-tól kulturális miniszter, 1980-ban kooptálták a Központi Bizottságba, még ebben az évben művelődési miniszter lett. 1982-ben menesztették és 1988-ig Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára lett. Jelen volt az 1987-es lakiteleki találkozón, az ő közreműködésével jelent meg a Magyar Nemzet ben az MDF nyilatkozata. 1988 májusában bekerült a Politikai Bizottságba, majd újfent kormányzati feladatokat kapott, 1988. június és 1990. május között államminiszter. Támogatta az MSZMP-n belül formálódó reformkörök mozgalmát, 1989. január 28-án az állami rádió 168 óra című műsorában – a történelmi albizottság megállapításaira alapozva – népfelkelésnek minősítette az 1956-os eseményeket. Az 1989 nyarán összeülő kerekasztal-tárgyalásokon az MSZMP-tárgyalódelegáció vezetője volt, ugyanebben az évben csatlakozott az utódpárt, MSZP soraihoz, amelynek elnökségi tagja lett. Az 1990. évi országgyűlési választásokon szocialista színekben a Bács-Kiskun megyei területi listán szerzett mandátumot. 1990. novemberben kilépett a pártból. 201 1993 1990 2006 1996 1992 2012
