Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1988. június 6. Történelmi Igazságtételt! A TIB megalakulása
elnöki feladatokat látott el) és Fónay Jenő 1988-ban kivált a szervezetből. A szerveződés támogatta az 1989. január 17-én lezajló Raoul Wallenberg megemlékezést is, amelyet a diplomata eltűnésének 44. évfordulóján tartottak Budapesten.14 Politikai és társadalmi jelentő ségét mutatja, hogy a szervezet nemcsak aktív szerepet játszott Nagy Imre és társai ünnepélyes, a magyaror szági diktatúra végét szimbolizáló újratemetésének előkészítésében, hanem egyúttal a szervezője is volt az eseménynek.15 Az újratemetés alkalmából Nagy Imre-emlékérmet bocsátottak ki, a befolyt összegből a 301-es parcellában felállítandó mártíremlékmű költségeihez járultak hozzá.16 A 301-es parcella forradalmi emlékművét nem csak anyagilag támogatták, hiszen azt a bizottság által kezdeményezett és lebonyolított 1989-es pályázatra beérkezett pályaművek alapján állították fel. A Történelmi Igazságtétel Bizottsága napjainkban is működik. RAPALI VIVIEN Hegedűs B. András (1930–2001) 1953-ban közgazdász és tanári diplomát szerzett. 1953–1957 között az ELTE-n tanársegédként dolgozott. 1946-ban lépett be az MKP-ba, majd az MDP tagja lett. 1956. október 23-án reggel a Petőfi Kör nevében, a szervezet titkáraként tárgyalásokat folytatott a pártközpontban a tüntetés engedélyeztetése érdekében. A forradalom alatt részt vett a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának tevékenységében, és jelen volt a Petőfi Kör újjáalakítását megkísérlő összejövetelen. November 4-e után részt vett a szellemi ellenállásban is, segélyakciókat szervezett, és terjesztette a Hungaricus néven ismertté vált illegális kiadványt. 1957-ben fegyelmi úton eltávolították az egyetemről, egy évig a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott. 1958 októberében letartóztatták, a Mérei Ferenc és társai perben a Legfelsőbb Bíróság 1959-ben két év börtönbüntetésre ítélte. 1960-as szabadulása után egy ideig munkanélküli volt, majd az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodának dolgozott. 1963 és 1978 között különböző ipari kutatóintézetekben beosztott közgazdász, 1978-tól a Felsőoktatási Pedagógiai Központ, a nyolcvanas években pedig a Közép-kelet-európai Akadémiai Kutatási Központ munkatársa volt. 1979-ben aláírta a Charta '77 nyilatkozatot, emiatt ismét elbocsátották a munkahelyéről. Folyamatosan gyűjtötte a forradalommal kapcsolatos dokumentumokat és a résztvevők visszaemlékezéseit. 1981–1982-ben Gerlóczy utcai lakásán rendezett kerekasztalbeszélgetés sorozaton első ízben rögzítette emlékeit a forradalomról. Ezt követően számos életútinterjút készített ötvenhatos elítéltekkel. 1985-ben Kozák Gyulával megalapította az Oral History Archívumot. 1986 decemberében az Eörsi István lakásán rendezett illegális ötvenhatos konferencia egyik szervezője volt. 1988-ban az ő lakásán alakították meg a Történelmi Igazságtétel Bizottságát (TIB), amelynek titkára, később ügyvezető alelnöke lett. Fő szervezője volt Nagy Imre és mártírtársai 1989. június 16-i újratemetésének. 1992-ben kivált a TIB-ből. 1990-ben az 1956-os Intézet egyik alapítója, 1999-ig ügyvezető igazgatója. A nyolcvanas évektől rendszeresen jelentek meg a forradalommal, annak előzményeivel és utóéletével foglalkozó publikációi. Számos, 1956 történetét feldolgozó munka szerkesztője, hazai és nemzetközi konferenciák szervezője, előadója volt. A rendszerváltás után rehabilitálták, és nyugdíjazásáig docensként az ELTE Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékén tanított. 1991-ben 1956-os Emlékéremmel tüntették ki. 191 1993 1990 2006 1996 1992 2012
