Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1987. Megjelenik Rainer M. János dolgozata a megtorlás áldozatairól
1987. Megjelenik Rainer M. János dolgozata a megtorlás áldozatairól A Beszélő 1987-es első számában Fényes Elek álnéven az akkor 30. életévéhez közeledő Rainer M. János 20 oldalas tanulmányt közölt Adatok az 1956-os forra dalmat követő megtorláshoz címmel. Az 1981 októbe rétől szamizdatként megjelent és terjesztett ellenzéki lap valójában Rainer egy nyugaton már megjelent írását adta ezzel közre. Az eredetileg Kísérlet az 1956-os forra dalmat követő megtorlás számszerű felmérésére címet viselő anyag a Magyar Füzetek 17. számában jelent meg, mely kiadvány az 1978-ban Párizsba emigrált Józsa Péter szociológus körül kialakult szellemi erőtérből nőtt ki, s melyet fizikai megvalósulásában azután alapvetően Kemény István és Kende Péter fogtak össze egészen 1988-ig.1 A később különböző kötetekben többször újraközölt írás az első tudományos igényű kísérlet volt az 1956-os forradalom és szabadságharc bukása utáni kádári megtorlás számszerűsítő elemzésére. Rainer – aki épp 1986-ban lett az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa – írása tehát valójában ’56 harmincadik évfordulójához kapcsolódva született meg, s a leginkább szájhagyományozás útján terjedő anekdotikus adatokkal-forrásokkal szemben igyekezett az írásos anyagból megismerhető tények alapján megvonni az 1956–1961 közötti időszak erőszak-mérlegét. Az 1956-os forradalom és szabadságharc, illetve annak katonai erővel való eltiprása, és az azt követő fizikai megtorlás valódi története Kádár János legerősebb személyes és rendszerszintű tabuja volt, így azok bármely őszinte és objektív tárgyalása lehetetlen volt. A nyilvánosság előtt mindenképpen. A tanulmány megszületésének és magyarországi közlésének részleteiről Rainer M. János később így beszélt: „1981-ben végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, utána kerültem a Fővárosi levéltárba, mint segéd levéltáros. Szabad bejárásom volt a raktárba, így apránként megismerve a levéltárat rájöttem arra, hogy ez egy sokkal érdekesebb anyag, mint azt először elszontyolodva gondoltam. Volt ott több tízezer statisztikai adatlap 1945-től a 60-as évek elejéig a jogerősen elítélt személyekről. Ebből a kazalból válogattam ki először 3000 adatlapot az ’56 utáni megtorlás időszakából. Így kezdődött egy kutató munka, ami aztán sok felé elágazott. [...] A levéltári munkától nem kellett megszakadni: az ember délelőtt egy-két óra alatt elvégezte a tervében szereplő munkát, aztán, ha délután lement a raktárba, a kutya se kérdezte, mit csinál. A lényeg, hogy 1986 nyarára készen állt egy tanulmányom, aminek az volt a címe, hogy Adatok az 1956-os forradalom utáni megtorláshoz . [...] ... volt egy névsorom is, ami több mint 200 olyan ember névét tartalmazta, akiket a forradalomban való részvételük miatt kivégeztek. 1986-ban eljöttem a levéltárból, bekerültem a Történettudományi Intézetbe. Már korábban ismertem az ott dolgozó Litván Györgyöt, a vele való találkozásom egy életre szóló találkozás volt. Megmutattam neki a tanulmányt. Elolvasta, és azt mondta, azonnal elviszi Vásárhelyi Miklósnak, és értesíti róla Donáth Feri bácsit is, mert ezzel az anyaggal valamit csinálni kell. Így jelent meg a Beszélő ben, amit én már 1981 óta ismertem, mint a lap olvasója. A megjelenés 186 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet 1987
