Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1986. október 20. A magyar szabadságharcosok napja – Reagan elnök proklamációja
vietnami háború a magyar–amerikai kapcsolatokra is hatással volt, 1971 nyarára már a Szent Korona visszaszolgáltatásának lehetősége is felmerült („a külügyi kapcsolatok szempontjából megengedhető egy szimbolikus gesztus Kelet-Európa legliberálisabb rezsimje felé”).3 Tizenöt esztendővel 1956 forradal mának eltiprása után tehát a kádári magyar modellre már a keleti blokk „legliberálisabb rezsimjeként” tekintettek, s újabb 15 esztendővel később, 1986-ra Kádár János Magyarországa már az USA térségbeli kedvence volt. John C. Whitehead a kelet-európai politika irányításával megbízott külügyminiszter-helyettese 1986. októberi, budapesti tárgyalásain kifejezetten úgy fogalmazott, hogy „az USA-hoz Magyarország »áll legközelebb« a szocialista országok közül”. 4 Mindebből nyilvánvalóvá válik, hogy az 5555. számú elnöki proklamáció a Magyar Szabadságharcosok Napjáról a bel- és gesztuspolitikához tartozott, ám az érdemben nem befolyásolta Washington és Budapest épp ekkorra tetőpontjára érő kapcsolatait. A dokumentum aktuálpolitikai utalásait tekintve, így például a „megismételt elköteleződéssel, s folyamatos támogatással mindazok felé, akik ma az ő nyomukban járnak”, vélelmezhető, hogy azok Reagan elnök személyes elköteleződéséből, illetve a Nemzetbiztonsági Tanács politikai manővereiből fakadóan alapvetően a nicaraguai kontrák harcára vonatkozott. Ez azonban visszatekintve rendkívül sajnálatos, s szellemében valójában méltatlan a magyar forradalmárok áldozatvállalását tekintve. Az eredetileg a baloldali radikális szandinistákkal Somoza nicaraguai diktatúrája ellen harcoló kontrákból a CIA hozott létre ütőképes, immár amerikai fegyverekkel a Daniel Ortega vezette szandinisták – s így a szovjet befolyás – ellen harcoló mintegy 6000 Reagan, Ronald (1911–2004) 1932-ben az illinois-i Eureka College-on közgazdaságtanból és szocio lógiából szerzett diplomát. Az egyetem elvégzése után sportriporterként tevékenykedett, majd 1937-ben – köszönhetően a Warner Brothers-nél tett sikeres próbaforgatásnak – Hollywoodban kezdett színészi karrierbe. A következő 27 évben több mint 50 filmben szerepelt, jobbára mellékszereplőként. A második világháborúban tartalékosként a légierőnél szolgált, de tényleges harcban nem vett részt. 1962-ben lépett be a Republikánus Pártba. Ismertsége is segítette, hogy 1966-ban Kalifornia kormányzójává válasszák, melyet 1970-ben meg tudott ismételni. 1980-ban Reagan lett a Republikánus Párt elnökjelöltje és a választást sikerült megnyernie a hivatalban lévő Jimmy Carterrel szemben. Elnöksége idején jelentősen növelte a fegyverkezésre fordított kiadásokat, meghirdette a Strategic Defence Initiative (Stratégiai Védelmi Kezdeményezés) programot, közismertebb nevén a csillagháborús tervet, mellyel gazdaságilag roppantotta meg a Szovjetuniót, amelyet a „Gonosz Birodalmának” nevezett. Külpolitikájában Szovjetunió- és kommunistaellenes retorikát és politikát folytatott. A szovjet-afgán háborúban támogatta a helyi milíciákat és sokat tett a közép- és kelet-európai rendszerváltások előmozdítása érdekében. Második elnöki ciklusában, a gorbacsovi peresztrojka reformja inak következtében már békülékenyebb volt és az amerikai-szovjet kapcsolatok is sokat javultak. Reagan és Gorbacsov 1986. október 11-12-i reykjavíki csúcstalálkozója ugyan megállapodást nem hozott, mégis áttörést eredményezett az atomfegyverek korlátozásában és a kelet-nyugati párbeszéd rendezésében. Második mandátuma végén, az 1988-as elnökválasztáson alelnökét, George H. W. Bush-t támogatta, aki 1989 január jától követte az elnöki székben. 166 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet 1986
