Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1956. október 28. A magyar kérdés az ENSZ BT napirendjén
1956. október 28. A magyar kérdés az ENSZ BT napirendjén Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország közös javaslatára 1956. október 28-án összeült, hogy megtárgyalja a Magyarországon október 23-a óta kialakult helyzetet. 1956. november 4-én, a szovjet Vörös Hadsereg katonai inváziója után az „ügy” átkerült az ENSZ Közgyűlésének második, rendkívüli sürgősségi ülésszakára , majd november 12-től az ENSZ Közgyűlésének soron következő XI. rendes ülésszakára . A hivatalosan az ENSZ Magyar Kérdést Vizsgáló Különbizottságának nevezett ötfős bizottság munkáját Alsing Andersen dán parla menti képviselő irányította. Miután e különbizottság magyarországi látogatását a Kádár-kormány nem engedélyezte, annak tagjai előbb New Yorkban, majd több európai nagyvárosban hallgattak meg olyan tanúkat, akik személyes tapasztalataikról számoltak be a forradalom kifejléséről és eltiprásáról. Ekkor hallgatták meg Kéthly Annát (a Nagy Imre-kormány államminiszterét és ENSZ-delegáltját), Király Bélát (a forradalom idején, 1956. október 31-én újonnan létrejött Nemzetőrség parancsnokát) és a kisgazda Kővágó Józsefet, Budapest rövidéletű főpolgármesterét. A bizottság összesen mintegy 111 embert hallgatott meg, s már 1957 nyarán megtette első jelentését. Az 1956–57-ben igen aktív tevékenységet folytató, 1963-ig létező, a Magyar Kérdést Vizsgáló Különbizottság létrehívása és működése jelentős gesztus- és jelképértékkel bírt, ugyanakkor az USA vezetése részéről nagyrészt pótcselekvés volt, s mint ilyen, elválaszt hatatlan a magyar-amerikai kapcsolatoktól, illetve Washington saját hidegháborús propagandájának és retorikájának fájdalmas és csúfos kudarcától. Előbbi kapcsán fontos rögzíteni, hogy az 1945 után a lépésről lépésre Moszkva szatellitjévé süllyesztett magyar államnak 1947-től folyamatosan erodálódot t a viszonya az Egyesült Államokkal. A világháborús jóvátétel fizetése, a Horthy-korszakból származó kölcsönhitelek törlesztésével egyetemben alapvetően gazdasági kérdést jelentettek, s legfeljebb áttételekkel okozhattak (volna) diplomáciai bonyodalmat a két ország viszonyában. Kelet-Európa mind nyíltabb és nyilvánvalóbb szovjetizálásával és blokkosításával párhuzamosan azonban egyre szaporodtak azon (re-) aktív politikai feszültségek – így Magyarország ENSZ tagságának 1947-es és 1949-es amerikai elutasítása, illetve a Magyarországon 1948-cal beinduló gazdasági perek, így a kiemelten kezelt MAORT- és Standard-per –, melyek már direkt módon érintették a bilaterális kapcsolatokat. Az USA 1949-ben bezáratta a New York-i és clevelandi magyar konzulátusokat, 1950-ben és 1951-ben pedig elutasították a magyar kormány regáliákkal (a Szent Korona és a koronázási jelvények) kapcsolatos visszaszolgáltatási igényét, végül 1956-tól a budapesti követi posztot sem töltötték be. Bár Rákosi Mátyásék 1955-ben kísérletet tettek a kapcsolatok javítására, s a Magyar Népköztársaság 1955. december 14-én el is nyerte ENSZ tagságát, az 1956-os forradalom és szabadságharc eltiprása, illetve az 1957 legelejétől beinduló fizikai és politikai megtorlás hosszú időre megpecsételte a kétoldalú kapcsolatok sorsát. Miközben Dwight D. Eisenhower amerikai elnök és 16 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet 1956
