Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1981. október 23. Ez történt? A forradalom 25. évfordulója és a hatalom
marxizmus-leninizmus művelésével, a döntések előkészítésében való alkotó munkájával hozzájárul a politika alakításához; segítsen a propagandamunkában és a politikai életben a vitás elméleti kérdések tisztázásában”. A határozat ezt követően részletekbe menően szabályozta a szerkesztőség összetételét, politikai felügyeletét és munkarendjét. 13 A Társadalmi Szemle 1981 júniusában egy éven át közölt sorozatot indított Folytonosság és megújulás – Az MSZMP útjának tanulságai címmel. A sorozat vállalása szerint az MSZMP közvetlen előtörténetétől kezdődően tanulmányok, cikkek és interjúk közlésével vázolta fel az 1956 óta eltelt 25 év eseményeit és folyamatait. A fentebb bemutatott előzmények ismeretében tanulságosnak mondható írás Erényi Tibor sorozatot bevezető dolgozata, amely a történelem és a politika kapcsolatának kérdését járja körül, érvelve a történettudomány – és általában a társadalomtudományok – politikától való függetlensége és a kutatói autonómia megléte mellett. 14 1956 értékelésének témájához Berecz János tanulmánya jelentette a hangadó írást. Berecz pályája során következetesen képviselte 1956-tal kapcsolatban az ellenforradalmi narratívát. Nevéhez fűződik a korszak e témában írt egyik legismertebb könyve, az Ellenforradalom tollal és fegyverrel. Az 1969-ben napvilágot látott kötet bővített és javított változatát 1981-ben újra kiadták. Berecz Társadalmi Szemlében megjelent írása nem hordozott újat sem újra kiadott könyvéhez, sem általában a forradalommal kapcsolatos kutatásokhoz képest, de megjelenésnek nem is ez volt a célja. A tanulmány – a primer információkon túl – egyfajta vezérfonalat és értelmezési keretet adott a sorozat következő részeinek, elsősorban a dokumentumoknak és a visszaemlékezéseknek. 15 Ő írta a sorozat lezáró írását is, amely a következő év 148 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet Aczél György (1917–1991) Nyolcévesen árvaházba került, tanulmányait legkésőbb az elemi iskola és a polgári két osztálya elvégzése után megszakította, szakmát nem szerzett. 1935-ben lépett be a KMP soraiba, szoros kapcsolatban állt Ságvári Endrével, jól ismerte Kádár Jánost, de nem tartozott az illegális párt vezetői közé. 1945-ben az V. kerületi Pártbizottságon dolgozott, 1946-tól a Zemplén, 1948-tól a Baranya megyei Pártbizottság titkára. 1949-ben letartóztatták a Szőnyi Tiborral való kapcsolata miatt, 1954-ben szabadult, ekkor rehabilitálták. A kezdetektől tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának. 1957-ben művelődésügyi miniszterhelyettes, 1966-ban a KB Agitációs és Propaganda Bizottság tagjává, 1969-ben elnökévé, illetve 1967-ben kulturális KB-titkárrá is választották. 1970-ben a Politikai Bizottság tagjai közé, 1971-ben pedig az ekkor létrehozott Művelődéspolitikai Munkaközösség elnöki székébe került. 1974 márciusában – mint a reformpolitika támogatóját – leváltották KB-titkári tisztségéből, a PB-tagságán kívül más pozícióit is elvesztette. Ezután a Minisztertanács elnökhelyettesévé nevezték ki, mely minőségében ő volt a Kossuth- és Állami Díj Bizottság, az Állami Ifjúsági Bizottság (1974–1982) és az újonnan felállított Országos Közművelődési Tanács elnöke (1974–1976, 1980–1982). 1985-ben leváltották kulturális titkári funkciójából és a KB Társadalomtudományi Intézet igazgatója lett. Az országos pártértekezleten (1988) nem jelöltette magát a Politikai Bizottságba, de KB-tagságát megtartotta. A kulturális élet legfőbb irányítójaként véleménye a nyolcvanas évek közepéig minden kulturális kérdésben döntőnek minősült. Az általa kialakított struktúrát a személyéhez kötődő rendkívül erős centralizáció jellemezte, működését pedig a KB 1958. július 25-i ülésén elfogadott művelődéspolitikai irányelvek, elsősorban a „három T” (támogatott, tűrt és tiltott művek) rendszere szabták meg, amely elvet 1957. augusztus 9-én a PB-nek írt egyik előterjesztésében fogalmazta meg.
