Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1981. „Ellenforradalom tollal és fegyverrel – 1956” Megjelenik a bővített kiadás
1981. „Ellenforradalom tollal és fegyverrel – 1956 ” Megjelenik a bővített kiadás Berecz János 1969-es munkájának némileg átdolgozott és kibővített második kiadása 1981-ben, az „ellenforradalom” huszonötödik évfordulójára jelent meg. A könyv előszavában a szerző magyarázatot is ad arra, miért volt szükség az első kiadás valamelyes kiegészítésére. „A könyv megjelenése óta eltelt, eseményekben és tapasztalatokban gazdag évek ellenére sem éreztük szükségét a lényeges átdolgozásnak. Az idő azonban halad, mind több korábbi dokumentum szólaltatható meg. Ezek alapján, a jobb érthetőség és ismeretek pontosítása érdekében néhol kiegészítettük az eseményekről írottakat. Mindennél fontosabbnak tartottuk viszont, hogy feltárjuk a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásának körülményeit, bemutassuk a forradalmi ellentámadás megszervezését, a szocialista konszolidáció első lépését és mindezek elévülhetetlen tanulságait. Ezért egy olyan újabb fejezettel egészítettük ki a második kiadást, amelynek címe: A szocialista konszolidáció alapjai.” 1 Ezen munka sokkal inkább fókuszál az 1956-os események külpolitikai, nemzetközi aspektusaira, az „imperialista Nyugatnak” az „ellenforradalom” előkészítésében és levezénylésében játszott szerpére, mint Hollós Ervin könyve. Berecz Jánost joggal tekintették e téma avatott ismerőjének, hiszen a nemzetközi kérdések igencsak közel álltak hozzá: a második kiadás megjelenésekor immár hét éve vezette az MSZMP KB külügyi osztályát, 1980-tól pedig magának a Központi Bizottságnak is tagja volt. Mind szakmai ismeretei, mind pedig maximális megbízhatósága garantálta, hogy könyvének választott témáját az állampárt narratívájával szoros összhangban tárgyalja. Fontos különbség Hallós és Berecz munkája között az, hogy ez utóbbi részletesebben és összefüggőbben tárgyalja az 1956 őszi történéseket. Természetesen ő sem mulasztja el az „ellenforradalom” vezetőinek, prominens és aktív szereplőinek tevékenységét taglalni (később külön szólunk majd „Nagy Imre és körének” bereczi értékeléséről). Azonban könyvének voltaképpen két fő szervező elvét lehet azonosítani: egyrészt a külföldi (döntően amerikai) titkosszolgálatok és azokhoz kapcsolódó szervezetek, valamint a „reakciós” magyar emigráció működésének ismertetése, másrészt pedig a „forradalmi”, a „munkás-paraszt hatalomért” küzdő erők magára találásának és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, illetve az MSZMP vezetésével történt felülkerekedésének bemutatása áll a munka középpontjában. Ezt mutatja a kiadvány felépítése is: a hét fő fejezet közül az első három foglalkozik a nemzetközi környezettel, illetve a külföldi indíttatású beavatkozási törekvésekkel, az azt követő négy pedig a szocializmushoz hű csoportok végül sikerre vitt harcával.2 Az elkövetkezőkben nem kívánunk a szerzővel kézen fogva végigmenni 1956 általa felvázolt eseménytörténetén, csupán néhány fontos csomópontot, jellemzőt, narratívájának meghatározó elemét kívánjuk kiemelni. 136 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet
