Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1972. március 15. Egy „túl későn született nemzedék” ünnepei Március 15-ék a hetvenes évek első felében
barátaival klubhelységbe járt, és kezdetleges „újságot” szerkesztett – tíz hónapra ítélték.12 Ferencz Gábor a Kossuth-szobor talapzatán a Himnusz éneklésére kérte a tömeget, de szintén komoly „bűne” volt Ady Endre Piros gyász ünnepén című versének „birtoklása”, valamint az általa írt Fel, március ! című „izgató” költemény. Az ő hét hónapos börtönbüntetését három évre felfüggesztették.13 Rosszabbul járt a per során a legsúlyo sabb ítéletet kapó Grillmayer József, akinél a rendőrség március 15-ei, Petőfi-versekből álló „műsortervet” talált, ez alapján a „zavargások” egyik szervezőjeként azonosították. 14 1973-ra már tudatosan készült a hatalom: a kerek évfordulókra – 1848 százhuszonötödik és Petőfi Sándor születésének százötvenedik évfordulójára – hivatkozva elrendelték, hogy az ünnep délelőttjén kötelező iskolai ünnepséget tartani, a középiskolákban és szakmunkásképzőkben ráadásul délutánra is programot kellett biztosítani.15 „Preventív intézkedéseket” is foganatosí tottak: az előző években előkerült fiatalokkal elbeszélgetést folytattak, némelyeket előzetes letartóztatásba vagy rendőri felügyelet alá helyeztek.16 A különböző, ’48-cal és az előző évek eseményeivel összefüggésbe hozható helyszínek köré ifjúgárdisták és munkásőrök vontak kordont – ám ez félelemkeltés helyett inkább az ellenállás fokozására volt jó.17 A párt és a KISZ rendvédelmi alakulatai mellett a rendőrség is kivette a részét a spontán ünnepségek „pacifikálásából”: a minden addiginál brutálisabb fellépés elsősorban a Petőfi-szobor és környékén volt jellemző. 634 embert érintettek a hivatalos rendőri intézkedések.18 A „nemhi vatalos” intézkedéseket Ludassy Mária, az akkor a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetében dolgozó filozófus a következőképpen idézte fel: „Az egyetemre menekült tüntetőkkel egyetemben néhány gyanús (szakállas-farmeros) oktatót is elvernek, köztük KISZ-titkárt és párttagot is. [...] Az akadémiai könyvtár földszinti ablaka alatt egy munkásőr kitépi a nemzeti színű szalagot egy 14 év körüli gyönyörű kislány barna copfjából, a hajával együtt.”19 Szintén beszédes Gyurkó László, a hatalomhoz sok szállal kötődő író, a Huszonötödik Színház igazgatójának az akkor az MSZMP KB kultúrpolitikai munkaközösségét vezető Aczél Györgyhöz írott feljegyzése. Ebben Gyurkó a karhatalom fellépését a következőképpen értékelte: „...lehetséges, hogy a pillanatnyi közrend megóvása szempontjából hatásosnak bizonyult a rendőrség enyhén szólva kemény fellépése, politikailag és távlatilag azonban igen veszélyesnek érzem ezt a módszert, hogy minősíthetetlen kifejezésekkel szidalmazzanak embereket, válogatás nélkül elvegyék a személyazonosságijukat, sőt nem egy esetben gumibottal támadjanak rájuk (mindezt a magam szemével láttam), kizárólag azért, mert fiatalok, és mert március 15-én az utcán vannak. Nem is szólva arról, hogy Budapest belvárosa néhány órán át úgy nézett ki, mintha valamilyen komoly lázadást kellett volna leverni.”20 Perre ezúttal nem került sor – de a brutális fellépést természetesen a szokásos adminisztratív eszközök – pénzbírság, munkahelyi elbocsátások, iskolai kirúgások – „egészítették ki”.21 Egy, a Belügyminisztérium 1973. áprilisi vezetői értekezletéről szóló feljegyzés – amely az előző évek külön ünnepségeivel foglalkozott – kifogásolta, hogy a XIV. kerületi Gorkij Művelődési Ház nyomtatott füzetének címoldalán jelenhetett meg Utassy József Zúg március című verse, valamint azt is konstatálta, hogy „furcsa rokonszenv” van kialakulóban a fiatalok részéről a romániai magyarság és a Szovjetuniótól látszólag több esetben függetlenedő román politika iránt. 22 Újdonságot jelentett az előző évekhez képest, hogy ha mínuszos hírben is, de a Népszabadság is beszámolt a „rendbontásokról”. 23 127 1971 1967 1981 1972 1969 1983 1972
