Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva" Népi történetek - Fricz Tamás: Népi-urbánus ellentét ma
A történelem útján konszolidált viszonyokról korántsem beszélhetünk, akkor valóban fennáll a szétszakadás, a polgárháború veszélye, lásd a Balkánt és Kelet-Európát, esetleg Afrikát. A fentiekből következően nehéz megegyezni a nemzeti hagyományokban és múltban, a továbbvivendő és elvetendő tradíciók, szokások, intézmények kiválasztásában, a nemzeti érdekek minimumában és a jövőbeli célokban és értékekben - hiszen még az sem világos, hogy ki jogosult és ki nem a nemzeti érdekek védelmére és képviseletére, egyáltalán ki tartozik a nemzethez és ki nem. Ebből, s döntően ebből a szempontból pedig korántsem előnyös, hogy a népi-urbánus megosztottság mint nemzeti-ultraliberális konfliktus túlélte önmagát, hiszen e szembenállás kifejezetten a nemzet, mint alapkérdés felé tereli a politikai és közéleti ütközeteket, a közbeszédet. Ugyanakkor nem pusztán a népi-urbánus vita továbbélése az oka a nemzeti-nem nemzeti törésvonal kialakulásának, hanem ettől független körülmények is. Gondoljunk eleve a másik nagy törésvonalra, az antikommunizmus-posztkommunizmus (utódpártiság) konfliktusra, amely szintén mély árkokat hoz létre a magyar közéletben, s megint csak az alapvető, gyakorlatilag feloldhatatlan dilemmák felé tereli a figyelmet. Mindezen túl persze világosan látnunk kell, hogy nem azért megosztott az ország, mert megváltozott formában ugyan, de fennmaradt a népi-urbánus vita, hanem azért maradt fenn a népi-urbánus vita, mert az ország, de legalábbis annak politikai elitje gyökeresen megosztott. Ne egy vitát tegyünk tehát felelőssé a kialakult helyzetért, a hideg vagy nem olyan hideg polgárháborús viszonyokért, hanem a konkrét politikai szereplők konkrét lépéseit kell megvizsgálni ahhoz, hogy a felelősségi viszonyokat meg tudjuk állapítani. Annak a megállapítása, hogy a népiek, nemzetiek, illetve az ultraliberálisok és támogatóik, tehát pártpolitikai szinten a Fidesz, a KDNP, az MSZP vagy az SZDSZ stb. egyaránt és egyenlő szinten felelősek a politikai és közéleti háború kialakulásáért, lapos és semmitmondó megállapítás, ráadásul nem is igaz. A társadalmi állapotokat vizsgáló elemzés nem attól lesz tárgyilagos, hogy középen egyenlegezünk, 50-50 százalékban bíráljuk az egyik és a másik oldalt is, s ezzel mintegy az elfogulatlanság látszatát keltjük. Az igazság ugyanis csak a legritkább esetben van középen, s a jelenlegi magyar helyzetben sincs ott. Ennél fogva, aki elemző és bizonyos, közös és elfogadott értékeket magáénak vall, mint szabadság, demokrácia és nemzet, elemzéseinek eredményeként meg kell mondania, hogy ezek az értékek miért és hogyan kerültek veszélybe. S ha valaki maximum csak azt meri mondani, hogy 96
