Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva" Népi történetek - Fricz Tamás: Népi-urbánus ellentét ma
„Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva” azt már évtizedek óta tapasztaljuk a nyugat-európai demokráciákban. Olyan alapvető, kvalitatív kérdésekben viszont, hogy ki kommunista vagy nem-kommunista; volt-e rendszerváltás Magyarországon, avagy csak a pártállami nómenklatúra hatalomátmentése zajlott le; ki a nemzeti, és ki a nemzetellenes; ki a modem, és ki a „mucsai”; ki az Európa-ellenes és ki nem; ki a demokrata és ki nem; ki hisz Istenben és ki nem; ki a zsidó és ki a magyar? Nos, ilyen „homousion” és a „homoiusion” madáchi típusú kérdések sokasága esetében mindenre lehet számítani, csak arra nem, hogy a szembenálló táborok képesek kompromisszumokat kötni, horribile dictu még konszenzusra is jutni egymással. Mindennek következtében kénytelenek vagyunk szembenézni azzal a ténnyel, hogy Európa közepén, az Európai Unió tizenkét éves tagjaként szokatlanul erős megosztottság terheli Magyarország életét. Talán még nem kell hasonlítanunk magunkat a belgiumi flamand-vallon, vagy az északír-angol ellentéthez, az azonban nem lehet véletlen, hogy a svájci Neue Zürcher Zeitung egy 2008. márciusi számában arról írt, hogy immáron Magyarország vált Európa legmegosztottabb országává. A következmények pedig látszanak: az országban - legalábbis a közélet szintjén, de azon túl is - hideg polgárháború alakult ki. Tény ugyanakkor, hogy a Fidesz-KDNP 2010-es, parlamenti választásokon aratott győzelme óta eltelt öt évben a nemzeti oldal a kétharmad birtokában igyekszik a konfliktusok és megosztottságok élezése helyett egy újfajta konszenzus kialakítására: nem a politikai erők, pártok, hanem a kormányzati hatalom és az állampolgárok sokasága között. E törekvés kezdeti jelei mutatkoznak, ám az is igaz, hogy a politikai szféra erőteljes megosztottsága vajmi keveset változott. Huszonöt év után: ma is? Témánk szempontjából az a kérdés: az eredetileg népi-urbánusnak nevezett, ma már azonban nemzeti-ultraliberális szembenállás milyen módon van jelen viszonyainkban, s hogyan alakítja azokat? Mennyiben változott a helyzet a huszonöt évvel ezelőtti rendszerváltás óta? Jómagam e tekintetben három tényezőt emelnék ki. Először is, a nemzeti-ultraliberális törésvonal nem hogy feloldódott volna az elmúlt huszonöt évben, hanem behatolt a társadalom eresztékeibe is. Kezdetben, a rendszerváltás idején még úgy tűnt, hogy az MDF népi íróihoz, illetve az SZDSZ 93
