Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva" Népi történetek - Szilcz Eszter: "Az író a társadalom lelkiismerete"
* a közös munka eggyé kovácsolja őket. Jókedvében még moziba is elviszi Lajost, Terivel, a cselédlánnyal együtt. Terivel, akinél hiába próbál férfiként közeledni, csak az elutasításba és a maró gúnyba ütközik: „A szenespince egy sötét lyuk volt a mosókonyha alatt. Míg Teri a fényt tartotta, Lajosnak abba kellett a brikettért leereszkednie. - Na, gyorsan, nem tartom itt a lámpát - sürgette a lámpás angyal a szénben botorkáló elkárhozottat. - Képes volna itt hagyni - mosolygott fel Lajos alázatosan. - Hogy képes volnék-e, tőlem örökre ott maradhat - mondta Teri, de attól a védekező csengéstől a gorombasága is bűbáj lett." A ház felépültével a költöző család, az „új élet rendezgetése” visszaállítja a villa belső társadalmi rendjét, Lajos feleslegessé válik, igyekezete pedig ellenszenvessé teszi őt környezete számára. ,p\z Alpár úti ház nem szolgálta meg Lajos ragaszkodását. Az asszonyok már nagyon ráuntak, s ha akkor hajnalban a szemeteskocsi nyekergése vissza nem fordítja, néhány keserves élményt takarít meg a szökéssel." A regény utolsó harmadában ténylegesen megjelenő Horváth Endre, az értelmiségi hős - aki népét támogatni, a társadalmat megjavítani akarja - érzi egyre tűrhetetlenebbül a „bűnt”, a felelősségét ennek a torz és embertelen társadalomnak. De helyzetéből eredendően - feleség, gyermekek, társadalmi „rang” - képtelen kilépni adott életformájából, és képtelen a belenyugvásba is. ,A hivatalom azt rendeli, hogy tudjam, mi van az országban, az állásom pedig, hogy egy legyek azokkal, akik odabenn táncolnak. A kettőt tisztességes ember nem bírhatja soká. Vagy egészen ki a hóba vagy be a pezsgős vödörbe" - hangzik a végzetes kinyilatkoztatás. Amíg Kovács Lajos öntudatlanul minden megaláztatást a cél érdekében - az urak mellett maradni - eltűr, addig Horváth Endre ki akar tömi a „ráhúzott világból". A kettőjük között zajló beszélgetések pedig csak a megértés és a közeledés reménytelenségét bizonyítják. Lajos a helyzeténél fogva sem értheti meg az értelmiségi ember bűntudatának és lelkifurdalásának eredőit, ezért annak a megnyilvánulásait és következményeit az úr életvitelének hétköznapjaiban is legfeljebb csak érteden gyanakvással szemlélheti.62 „Ha a doktorúr annyit tanul a szegényektől, mért haragudott érte, hogy én ásom fel a kertet, olvasta Horváth a Lajos elfordult hátán." Horváth mondanivalója a regényben a Tanú mondanivalója, így Horváth „bukásával” szükségképpen Németh saját eszméit buktatja. Következésképpen a Tanú megoldásai a Bűnben csődöt mondanak. Mert az úr, hiába látja A történelem útján 62 Domokos, 1993. 84
