Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva" Népi történetek - Szilcz Eszter: "Az író a társadalom lelkiismerete"
A történelem útján ha kihúzván a cölöpöket és betöltvén az árkot, ezt kiáltotta volna társaihoz: Őrizkedjetek e gazember meghallgatásától, elvesztek, ha elfelejtitek, hogy a gyümölcs mindnyájunké és a föld senkié” - írja Rousseau a 18. században, és közvetve ugyan, de vallja a regény végén öngyilkos Horváth Endre, akivel a téli éjszakában robogó mentőautó sorsa, „eszméi” kudarcát jelképezi. Mi lett volna, ha a Németh család pénzével nem Ella, hanem az író gazdálkodhatott volna? Létrejöhetett volna a tervezett Népfőiskola? Vagy, ha Horváth Endre maga dönthet örökségének sorsáról, megszülethet a mintagazdaság a regényben? „Az úr arról beszélt, hogy ő nemcsak tanítani akarná ott a napszámosokat, hanem azok is tanítanák őt, kovácsmunkára, gyalulni, kertészkedni, később még talán egy kis házinyomdát is berendeznének... - Igazi önképzés ott van — melegedett bele az úr —, ahol mindenki tanító s mindenki tanítvány. - Az ő birtokára minden ember más világból verődne, egyik gyárból, a második a pusztáról, a harmadik a gyalupad mellől. Mind szerzett tapasztalatot, ügyességet, ismeretséget. Mit tanulhatnának ott egymástól, ha komolyan akarnának. Az egyetemen csak négy fakultás van, az életben száz.” Történetünk folyamatában a feltételes mód tétnélküliségétől Horváthnak sohasem sikerül majd eljutni a kijelentő mód gyakorlatiasságáig - eszméit magával viszi egy szirénázó mentőautó -, de a Bún világa éppen ezért úgy hathat ránk - Gulyás Pál szavaival élve -, mint egy „mélyvénába adott eszmei injekció”. 2. „A Tanú a Bún kiindulópontja, s a bún a tanú sírköve” 1934-et írunk, amikor megjelenik a moziban a mű szempontjából is jelentős, Meseautó című film. Mikor a pesti Andrássy út palotái, a már ekkor kedvelt rózsadombi villák világa olyan távol állt a szabolcsi vályogfalú, földpadlójú, zsúpfedeles szegényparaszt házától, mint Makó Jeruzsálemtől.51 Akkor, mikor Budapest már világvárosi fényekben pompázott, mikor már járt a busz, a villamos, sőt a HÉV is, de falvainkban még mindig petróleumlámpa adta a világosságot. Akkor, mikor a gazdagok Abbáziában nyaralhattak, banánt és narancsot ehettek, ellenben a szegény munkásemberekkel, akik örültek, ha egyszer egy héten hús került az asztalukra. Nem véletlen az sem, hogy éppen Magyarországon jött létre az a típusú - mint jellegzetes magyar 51 Gergely Jenő-Izsák Lajos: A huszadik század története. Budapest, Pannonica, 2000.123. 80
