Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva" Népi történetek - Szilcz Eszter: "Az író a társadalom lelkiismerete"
A történelem útján Úton a Bűn megszületése felé Németh szerint az irodalom hivatása: „életreceptet, nemes példát, mintát adni a hitevesztett embereknek.” Segíteni, felemelni a rászorulókat, elvezetni őket egy jobb, elviselhetőbb élethez. Minden művét áthatja a pedagógiai szenvedély és a nevelhetőség reménye. A remény, melyről így ír pályájának összegzésekor: „mint a kövek közt a fényre növő fű, mindig azt néztem: hol mutatkozik rés, amelyen az életösztön, a remény utat talál!' A Németh László-filológia felületes ismerője előbb azt hihetné, a Bűn mégiscsak az életmű kevésbé elemzett darabjai közé tartozik, különösen a Gyászhoz vagy az Iszonyhoz képest. Később, a róla szóló kritikák, tanulmányok viszonylagos ismeretében viszont olyan benyomása támadhat, hogy vajmi csekély mértékben képes hozzájárulni az eddig alkalmazott szempontok gazdagításához, frissítéséhez, erőlködhet bár új megközelítésmódok keresésével. Az alábbiak ilyen fölös erőfeszítésnek lehetnek tanúsítói, amikor azzal próbálkoznak, hogy a regényt mintegy eloldják az életrajzi kötöttségektől, legalábbis lazábbra engedjék azokat a szálakat, amelyek egy csomóba összefutva nem a főhősnek, hanem az egyik mellékalaknak, Horváth doktornak az írói alteregó jellegét erősítik.46 Valójában nem oldható el: Németh László saját alakmása a házigazda Horváth.47 „Épp akkor egy kis pénzünk szabadult fel, s a Gyász megjelenésével irodalmi jövedelmeim is csordogálni kezdtek - emlékszik vissza Németh László a regény születésére. - A pénz egy pesti családi házba épült bele, melyből, mire elkészült, villa lett. S én, kéziratomból felocsúdva, mint a nyomasztó, négyöt évi jövedelmemet kitevő adósság törlesztője, ugyanakkor »rózsadombi« villatulajdonos: kettős kelepcében találtam magam. A verem mélységét s szögeit semmi sem mutatja inkább, mint hogy az 1935 és 1940 közé eső években hány művet sebzett ki belőlem. Az első ezeknek a sorában a Bűn volt...” 1. Németh László Tanú-korszaka Néhány szóban szeretnék szólni a Bűn szempontjából (is) megkerülhetetlen folyóiratról. A Tanú több, mint irodalmi orgánum; alkotói korszak, 46 Márkus Béla: Kovács Lajos. (Németh László: Bűn.). Kortárs, 2005/7. http://www.kortarsonline.hu/regiweb/0507/markus.htm (Utolsó letöltés: 2016. 02. 05.) 47 Uo. 78
