Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)

"A sereglés centrumában" Történetek Bíró Zoltánról - Dippold Pál: Bíró Zoltán nagyon tud repülni

„A sereglés centrumában”

A férfi Badacsonyba ért, a szíve tele volt történettel. Azért ment a tópartra, hogy ezeket elmondja a Balatonnak. A víz mindig meghallgatta, és új történeteket mondott neki.

Most például a mólóra röptette az öreg szobrászt, ami nem is volt olyan nagy mutatvány, hiszen a szobrász vadászpilótaként szolgált 1944-ben. Édesem, teljesen olyan vagy, mint az apád, mondta a férfinak. A szobrász tíz éves koráig együtt nevelkedett az apjával. A legjobb barátom volt, nézett vissza a víz fölött párálló időben, szinte egész nap náluk voltam, gyönyörű béke volt abban a családban, szerettem ott. Ismerős hanglejtéssel beszélt, mintha az apám szólna hozzám, gondolta a férfi. О is ezt mondaná, amit én, bólintott a szobrász, gyere, repüljünk.

Beszálltak a Messerschmitt Me-109-es vadászgépbe, különös masina volt, helyből és hangtalanul ugrott a magasba, száz méteren jó lesz, nézett a műszerfalra az idős művész, innen kitűnően látni mindent.

És elkezdődött a repülős Balaton-kör, szálltak körbe-körbe. Némán ültek a néma gépben, alattuk ott minden, ami volt. Látták Bíró Zoltánt a Csobánc tetején fűnyírózni, világoskékre kopott, kantáros munkásnadrágot és fekete bakancsot viselt, integetett a vadászgépnek, szervusztok, fiúk, kiabálta, aztán látták a férfi nagyapját Zamárdinál a vízben tempózni, századosi rangjelzés a vállán: ezt kapta, amiért egyik lábát rövidebbre lőtték az olaszok a másiknál. Mögötte úszott a férfi csontsovány apja egy légvédelmi géppuskába kapaszkodva, eszelősen sorozta az eget, aztán kissé lemaradva Karinthy Ferenc a vízilabdás úszósapkájában. Na, ő volt a harmadik kisgyerek velünk a nagyapádéknál, mutatott lefelé a szobrász. Akkor megvan mindenki, mondta a férfi. Igen, nagyjából mindenki akkorból és a mostból, nézett rá Varga Imre.

Mennyi időnk van? - kérdezte az idős pilóta. 1 000 napunk még, válaszolt a férfi. Honnan tudod? Az orvos mondta, de nem lehetett elmagyarázni furcsa betegségét, mert Imre bácsi ingerülten rángatni kezdte a botkormányt: az orvosok. Az orvosok. Hülye huhogok.

A férfi és a szobrász badacsonyi találkozása óta tízezernél több nap múlt el. Na, látod, nevet az öreg pilóta a férfira a repülőgépen. Élünk. De az is lehet, meghaltunk. Mégis itt vagyunk.

57