Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)

"A sereglés centrumában" Történetek Bíró Zoltánról - Dippold Pál: Bíró Zoltán nagyon tud repülni

„A sereglés centrumában”- Már megnézték, computertomo gráffal is készítettek felvételeket. Kicsit odább vándorolt, de újra megállt.- Miért nem veszik ki?- Nagyon kockázatos az operáció. Azt javasolták, ne essek el, a fejemmel ne tegyek hirtelen mozdulatokat. Reménykednek, hogy az új helyén is betokosodik. En pedig félek az éjszakától, várom a hajnalt, a megváltó virradatot, mert mindenem fáj.- Jobban kellene vigyázni magadra - vélekedett a feleségem.- Vigyázva, tipegve nem érdemes élni. Amikor világosodik, megmosakszom, elmegyek a kúthoz ivóvízért. Mire a virágjaimat öntözöm, kezdenek bemelegedni az izmaim, forgóim. Örülök a felszálló párának, a pormentes levegőnek, a harmattól csillogó reggeli tájnak.- En ezt nem bírnám ki - mondta a feleségem, s elment a kedve a falatozástól. Ivott egy kevés ásványvizet és elhallgatott.- Sokat kibír az ember, ha a sors rákényszeríti. Még többet, ha vágyakozik valami után, vagy keresi a helyét a világban. Ha Miklós külföldön van, egyedül kell lejönnöm...- Kell? Miért kellene? Otthon is megvárhatod a férjedet, kényelmes lakásban - szólt közbe a feleségem.- Ha eljön a tavasz, nehezen bírom ki a városban. Beleolvadtam ebbe a tájba, a hegy szelleme erőt ad nekem, életkedvet. Ilyenkor vonattal jövök, Nemesgulácson szállók le, s a hátizsákommal a vállamon sok kilométert gyalogolok a hegy lábáig. Ott megpihenek, majd nekivágok a meredek útnak. A megérkezés boldoggá tesz.

Árnyék vetődött az útra. Szokatlanul nagy madár szállt el felettünk, és siklott a távoli rétek felé. Hatalmas szárnyterpesztéssel jött még kettő. Hangtalanul repültek a völgy felé. Mintha a Jura időszak hüllőből madárrá átalakuló őslényei visszatértek volna. Gyíkmadarakra, a kilenc-tízméteres szárnyakon lebegő sisaktaréjos repülő gyíkokra emlékeztettek.- Hát ezek? - néztem csodálkozva Évára.- Madáremberek... Fent tanyáznak a hegy tetején. Némák, hangtalanok. Amikor a szőlőföld s a szántások felmelegszenek, akkor kezdenek repülni. A feláramló levegő, a termik emeli őket. Amikor megvettük a diiledező présházat, már fent voltak a hegytetőn. Észre sem vettük, hogy itt vannak, csak később, amikor a házat átépítették a kőmívesek.

Újabb árnyékok jelentek meg felettünk, hatan csaknem kötelékben szálltak. A szőlőkön túl egy sárkányember kivált közülük, süllyedt,

53