Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"A sereglés centrumában" Történetek Bíró Zoltánról - Juhász György: A széles vállú kisember
„A sereglés centrumában” forradalmunkról és még „belepréseltük” a legtöbbet szenvedett Vukovárt is. Hogy ez a „hazardírozás” az utolsó pillanatig többé elő ne fordulhasson, már későősszel egyeztettük Bíró Zoltánnal, hogy március 15-én Csúzán ő tartja az ünnepi beszédet. 2007 telén azonban fölhívott telefonon, hogy rövid időn belül olyan műtét vár rá, aminek a kimenetele is bizonytalan, de az orvosok biztatják. Megdöbbentem. De Bíró Zoltánt nemcsak a közeli és távoli barátai, tisztelői szeretik, hanem az égiek is, mert nyárra már a régi volt, s folytathattuk a találkozókat, beszélgetéseket, és már újabb konferenciákat, előadóesteket terveztünk. Éppen a Parlamentben tartandó reprezentatív Kovács Imre-megemlékezést készítettük elő közösen három éve, amikor Domonkos Lacival üzente meg Bíró Zoltán, hogy együtt szeretne beszélni velünk. Mi, Lacival évtizedek óta olyan viszonyban vagyunk, mint mondjuk Bíró Zoltán Lezsák Sándorral. E találkozás alkalmával tájékoztatott minket, hogy vezetésével megalakul a RETÖRKI (Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum), s munkatársként számítana ránk is. Köpni-nyelni nem tudtunk, talán mekegtünk valami, persze igen-félét, de alig-alig fogtuk föl, hogy újra együtt fogunk dolgozni. Zoli hamar befejezte korrepetálásunkat, és elsietett a budai Angelika eszpresszóból, „komolyabb emberekkel” kellett még találkoznia intézeti ügyekben. Lacival úgy „emésztgettük” a váratlan hírt, hogy bedobtunk néhány toniknak álcázott fröccsöt. Bíró Zoltán úgy hozta létre az Intézetet, hogy menetből támadtunk. Engem a Római Magyar Akadémián ért utol telefonon, hogy kész a szerződésem, és gondolkozzak a hosszú távú és éves kutatási tervemen, s ezt kéri havi bontásban, valamint a teljes publikációs listámat, és a folyamatban lévő „irományaim” témajegyzékét, amúgy meg jó pihenést és városnézést kíván. Pontosan olyan volt, mint bő harminc évvel ezelőtt a Kulturális Minisztériumban: a munkában nincs lazsálás, nincs haverkodás. Van viszont szoros határidő, alapos elmélyülés és kötelező kontroll. Már fölálltak a kutatócsoportok, jelentek meg a RETÖRKI-kötetek, tartottuk a nemzetközi konferenciákat a rendszerváltásokról, amikor előálltam a farbával, ami eddigi teljes tevékenységem szintézisét jelenthetné.- Mi lenne az, Gyuri? - kérdezte a főigazgató úr.- Egy teljes autonómiatervezet a Délvidékre - válaszoltam. Bíró Zoltán ezúttal sem tagadta meg magát, hat-nyolc oldalas szinopszist kért, majd belső tudományos értekezletet hívott össze, s így indulhatott meg a kutatás, földolgozás tematikus vezetői felügyelet mellett, a nyilvánosság bevonása nélkül. Másfél év alatt készültem el, miközben a főigazgató minden 43
