Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"A sereglés centrumában" Történetek Bíró Zoltánról - Juhász György: A széles vállú kisember
A történelem útján amelyet paktumok, puccsok, blokádok, személyi háttéralkuk jellemeztek. Rendkívül céltudatosan és hatékonyan. Elsősorban két ember volt útban a hatalom megszerzéséhez vezető úton, Pozsgay Imre és Bíró Zoltán. Előbbit egy hamis premisszákon nyugvó áldemokratikus népszavazással megbuktatták, megakadályozták, hogy a Magyar Köztársaság demokratikusan megválasztott első elnöke legyen. (Nem mellesleg magát a köztársasági elnök közvetlen választását is negligálták.) Bíró Zoltán volt a keményebb dió, mert míg a népszerű Pozsgay pártjában majdnem magányos harcos volt, addig Bíró mögött egy igen erős, az úgynevezett lakiteleki csapat, az MDF alapítói álltak, erős társadalmi beágyazottsággal és szimpátiával ’89 őszén. És ekkor, alig láthatóan, de érzékelhetően elkezdődött egy furcsa folyamat, ami egy bővülő-szerveződő új mozgalom-párt esetében még természetesnek is (lenne) nevezhető. Ismeretlen és alapvetően más mentalitású emberek kezdtek föltünedezni a vezetés környékén, majd a párt vezetésében, elnökségében, képviseletében, akiket korábban a mozgalom környékén sem láttunk, s folyamatosan kerültek előtérbe, meghatározó szerepkörbe. Változott a hangnem, romlott az alapemberek közötti viszony, megszűnt az összhang. Janus-arcú lett az attitűd. Bíró Zoltán egyet, kettőt, majd hármat hátralépett, fokozatosan húzódott vissza az első vonalból, szerényen és elegánsan, s tünedeztek el közvetlen munkatársai és barátai is. A Déli pályaudvarra már úgy érkezett be az MDF vonata, hogy akik Kelenföldön szálltak föl, úgy szálltak le, mintha Nagykanizsán ők fűtötték volna be a mozdonyt. Mire a párt ’90 tavaszán megnyerte az első szabad választást, már csak hírmondónak maradt alapító atya a kormányban (Für Lajos). Eltűntek a sátorverők Csoóri Sándortól Lezsákig, szinte mindenki. Bíró Zoltán ugyan szerkesztette a Hitelt, mi meg vittük a cikkeket, tanulmányokat, esszéket. így a lap sikeres, tartalmas lett, mert bőven akadt izgalmas téma az elmúlt negyven év után. De azt látni, hallani lehetett, hogy egyre többen hagyják el a győzteseket, lépnek hátra és ki a „nyugodt erőből”, ami belül messze nem volt olyan nyugodt. Bíró semmilyen „hivatalos” szerepet nem vállalt, nem lett képviselő, miniszter, nagykövet, vezető intézmény első embere. Mások, őt megtagadva - a helyes kifejezés: elárulva - szépen és különböző stallumokért belesimultak az új struktúrába, létrehozván a politikai eklektikát, föladva a korábbi értékeket, célokat, hitet és főleg elveket. Egy-másfél év alatt csak a cégér maradt meg, de a boltban már mást árultak. Volt, aki látta ezt, volt, aki csak érezte, hogy nagyon nem stimmel itt valami, miközben kívülről jöttek-záporoztak az ütések övön fölül (önkormányzati választások) és övön alul (taxisblokád) egyaránt. 40
