Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"A ma realitása" Történetek napjainkból - Halmy Kund: A magyar biztonságpolitika mozgástere az ezredforduló táján
A történelem útján orosz befolyási övezetének megkérdőjelezése téves diagnózisokat szülhet és a Nyugat agressszív terjeszkedésének is minősíthető. Ez a konfliktus folyamatossá és akuttá vált, ugyanakkor hírértékét a világpolitikai események - mint az a médiában tapasztalható - elkezdték felülírni. 2015-ben ráadásul megindult egy olyan kontinentális méretű folyamat, ami az eddigi orientációs pontokat elmozdítja, felülbírálja, illetve a politikai átrendeződést végletesen felgyorsítja, a magyar érdekeket pedig egyértelműen kikristályosítja. Ez pedig a kontinens dimenziójú migráció, pontosabban afrikai és ázsiai népességmozgás, ha úgy tetszik, invázió megjelenése, illetve kulminálása. Ebben a nemzetközi környezetben érvényüket vesztik a lassú diplomáciai építkezésen alapuló biztonságpolitikai szempontok: régi szövetségek inognak meg, és új szövetségek keletkeznek. Az egyértelmű, hogy a határozott magyar politikai fellépés nyomán a Kárpát-medence egyfajta „védelmi” centrummá vált, legalábbis Budapestről mindenképpen ilyennek tűnik. A migráció alapvető kérdései egyértelművé váltak, két fő irányzat dominanciájával. Az egyik szerint az Uniónak korlátlanul, felső plafon nélkül kötelessége befogadni a menekültként definiált migránsokat, képzést és munkát kell biztosítani nekik. Ez megoldja az európai országok demográfiai problémáit, gazdasági fellendüléshez és a multikulturalizmus révén sokszínű, békésen egymás mellett élő lakosság kialakulásához vezet, és megőrzi a szabad mozgást Európában. (A deklarált szándékok legalábbis a felszínen ezek: a média és a politika, valamint a multinacionális gazdasági társaságok sugallatával.) A másik irányzat ezzel szemben az Unió külső határvédelmének elsődlegességét hirdeti, a tagállami döntéshozatal megkerülhetetlenségével és a nemzeti kultúrák, gazdaságok, ezzel együtt a szuverenitásuk megőrzésével. Csak a háború elől menekülők befogadását tartja lehetségesnek, azt is ésszerű, a lehetőségek szerinti keretek között. A bevándorlók megváltoztatják az országok etnikai-kulturális arculatát, ellenőrizetlen párhuzamos társadalmak létrejöttét eredményezik, melyek folyamatos, durva konfliktusokkal terhes légkört teremtenek. A modem kori fő félelemforrás, a terrorizmus szabad áramlása pedig ellenőrizhetetlenné válik a nyitott határok mellett. (Ez a mivel Oroszország nem képes nagyon finom jó minőségű technológiát előállítani. Volga, Lada, Zil... Nem épp a nanotechnológiáról híresek.” Szilvay Gergely: Georg Spöttle: Putyin egy rossz gyerek, aki tudja hol a határ. Mandiner, 2014.09. 03. http://mandiner. hu/cikk/20140903_georg_spottle_interju_ukran_valsag (Utolsó letöltés: 2015. 12. 27.) 282
