Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)

"A ma realitása" Történetek napjainkból - Halmy Kund: A magyar biztonságpolitika mozgástere az ezredforduló táján

„A ma realitása”

pedig közismerten a világ egyik leginkább kisebbségbarát közegében telik. (Léteznek ellenpéldák is, itt elsősorban Baszkföldre és az egyre inkább fellángoló katalán problémára gondolhatunk.)

A magyar kisebbség helyzetének legalábbis hasonló, megnyugtató rendezése nélkül nagyon nehéz és álságos hatékony, előrevivő regionális-szomszédsági politikáról, pláne közös biztonságpolitikáról beszélni. Közép-Európa távlati, stabil biztonságához a kisebbségi magyarság biztonságán keresztül vezet a legfőbb út. Ezt a kitételt kellene elfogadni a közös megegyezésen dolgozó összes félnek. Enélkül nemhogy nem lehet partnerségről beszélni, de a terület könnyen puskaporos hordóvá válhat. Sajnos gyakran merült fel ez a kérdés az elmúlt évtizedekben a magyarellenesség kontextusában. Szinte minden évben megdöbbentő hírek érkeztek a szerbiai Vajdaságból, Romániából, de Szlovákiából is. Rendszeresek voltak a szóbeli atrocitások és az utcai verekedések is. Néha megdöbbentő képsorokat láthattunk a televíziókban a konfliktusokról. A verésekhez az is elég volt, hogy valaki magyarul szólal meg egy - magyarok által is nagy számban lakott - város utcáján.

Az ezredfordulón a jugoszláviai és kis-jugoszláviai véres konfliktussorozat még alig csitult el, még Koszovóban fel-fellobbant a válság lángja, újra hallani lehetett a „magyar kártya” előhúzásáról, a magyarok bűnbakká tételének kísérletéről szerte a Kárpát-medencében.

Ilyen - de hála az égnek mára már valamelyest csituló - helyzetben kell beszélnünk a közös biztonságpolitikáról, az EU-s ún. tanulórégiókró\. („Mindig történik valami”: most a Székelyföld kérdése van egyre intenzívebben napirenden...) Vajon ki tanuljon kitől? A közép-európai országoknak egymástól, ilyen közvetlen történelmi előzményekkel megáldva nem lesz könnyű, de muszáj. Az Európai Uniótól? Dél-Tiroltól, Finnországtól lehetséges, de az uniós és más európai országok mutattak sajnos más példákat is. Észak-írország, Baszkföld, a délszláv térség mind olyan terület, ahol a civilizált, közös megegyezésen alapuló problémakezelés sokáig nem járt sikerrel, de az utcai, hadseregnyi járőrözés, az időről időre masírozó félkatonai szervezetek, a véres tüntetések, a levegőbe repülő gépkocsik látványa mára a múlté. Ezekből a helyzetekből - melyek néha a közel-keleti konfliktuszónákat idézték - a tolerancia, a megbékélés eltanulásának folyamata lehetetlen. A rossz, álságos magyarázatokkal, és főként a problémák elfedésével elintézett konfliktusok példái nyomán volt is esély rá, hogy ez a folyamat végleg megrekedjen. Ma talán újra van remény, manapság viszont a problémák importálása vette kezdetét, egész Európa biztonságát érintve.

279