Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"A ma realitása" Történetek napjainkból - Halmy Kund: A magyar biztonságpolitika mozgástere az ezredforduló táján
A történelem útján kardinális területeken viszonylagos belpolitikai konszenzus alakult ki, a gyakori vita a három fő cselekvési irány közötti hangsúlyozáson folyt. A nyugati integráció 1999-re, illetve 2004-re intézményi-technikai szinten látványos sikerrel célba ért - ami a különböző szervezetekhez való csatlakozást illeti (NATO, EU). A regionális kapcsolatok lehetőségei több ponton összenőttek a határon túli magyarok helyzetének kérdésével, amint ez meglehetősen jellemző a közép-európai geopolitikára. A biztonságpolitika főbb kérdései párhuzamos vetületként kísérték a külügyi alappilléreket. A NATO- és EU-csatlakozás kapcsán a kontinensnyi szervezetekkel való együttműködés egyértelmű kívánalmakat jelentett a biztonság területén: hasonló utat járt be Magyarország, mint a többi csatlakozó állam. A Nyugat elvárásai adottak voltak, az integrálódni kívánók vágyai szintúgy. A regionális-szomszédsági, illetve a határon túli kisebbségi politikában azonban már jellemzően - történelmi hagyatékként - magyar helyzet, nem tipikus állapot jött létre. Amíg a csatlakozás mikéntje, ideje, egyáltalán megvalósulása bizonytalan volt, Közép-Európa északi térségének fontos törekvése volt a „Visegrádi szerveződés”, melynek szerepe manapság újra, rendkívüli módon felértékelődik. Ez a közös érdekek képviseletének, a gazdaság és a kultúra szervezésének, a külügyek összehangolásának és nem utolsósorban közös biztonságpolitikai egyezmények megkötésének lehetőségét, terét és fórumait jelentette. Ez a valódi regionális műhely az Unió felé közeledve kezdetben veszített jelentőségéből, a tagországok (Lengyelország, Csehország, Magyarország, később Szlovákia) között érdekellentétek adódtak (ez az Unió kemény elvárásai közepette nem is volt csodálható). Továbbá - meg kell vallani - az Unió mag-országainak érdekeivel sem esett egybe egy, a schengeni határok szomszédságában létrejövő kisebb érdekképviseleti tömb, amely jóval hatékonyabban fejtheti ki érdekvédő magatartását, nem kevés csatlakozni vágyó és határozott célokkal rendelkező lakost tudva határai között. Ráadásul esély volt arra, hogy az Adria felé való nyitással újabb országokat (például Szlovénia) hívhat a „Visegrádi Négyek” saját táborába. (Lásd az Alpok-Adria 276
