Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"A ma realitása" Történetek napjainkból - Orosz Tímea: Rendszerváltás-kutatás
„A ma realitása” és sosem látott törésvonalakat szakítottak a magyar társadalmon belül. Lettek tehát jobbosok és balosok, „szocik” és „fideszesek”, de nem annak egészséges megkülönböztetésével, hanem gyűlölettel teli szembenállással, szinte permanens félháborús állapotot okozva évekig az országban. A rendszerváltáshoz fűzött remények tehát igen gyorsan csalódottságba fordultak át, elmaradt az elszámoltatás, elégtelennek bizonyult a kárpótlás, amely elsősorban egy szűk elitréteg villámgyors meggazdagodását szolgálta, és még véletlenül sem a társadalmi igazságosságot, amelynek nyomán kevesek meggazdagodása került szembe nagy tömegek lesüllyedésével és rohamos elszegényedésével.321 Ennek egyenes irányú következménye pedig az lett, hogy a polgárok a végletekig eltávolodtak a politikától, és egyre inkább gyűlölettel és undorral, mint érdeklődéssel és lelkesedéssel gondoltak rá. Ez persze nem csak magyar, hanem általános európai tendencia, de nálunk a törésvonalak apró darabokra vágták a társadalmat, amely már a békés egymás mellett élést veszélyeztette, és sajnos szó szerint egymás szemét vájtuk ki (2006. október). És persze a régi beidegződés továbbra is működött: „mindenért az állam és a Párt a felelős”.322 Más aktorok működését a problémahalmazban az egyszerű, sőt, még a kevésbé egyszerű ember nem látta. A folyamatok pedig aláásták a politikai és közéleti elit, a parlament és a képviselőtestületek tekintélyét is. Közben évtizedek teltek el, és a fejekben a káosz megmaradt. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy megpróbáljunk ebben a káoszban legalább valamennyire rendet tenni. Tájékoztatni, téveszméket eloszlatni, fogalmakat tisztázni, tényeket felsorolni és elemezni. Olvasni persze nem sokan hajlandóak, tehát a mi célcsoportunk csak a társadalomnak azon szűk szegmense lehet, aki érdeklődik, aki tudni és érteni akar. De a munkánk az utókort is szolgálja, hiszen azok az írások, amelyek most születnek, elsődleges forrásai lehetnek majd később annak a korszaknak, amikor Közép-Kelet-Európában hirtelen kiszabadult a szellem a palackból, és új szelek fújdogáltak a magyar parlament folyosóin. A mi munkáinkból születnek majd később a történelemtankönyvek, és a jövő generációi a mi szemüvegünkön ismerik majd meg ezt a korszakot, és ez óriási felelősség. Éppen ezért nagyon pontosan és lelkiismeretesen kell dolgoznunk, a tények 321 Uo. 285. Uo. 287.322 269
