Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Volt egy időszak…" Történetek a rendszerváltás korszakából - Kukorelli István: Szárszó '96 - Budapesten
„Volt egy időszak...”- belül is jól látszanak. Az elit pluralizmusával - amely különösen a kormányzó többség és ellenzéke között látványos - jelentőségéhez képest jóval többet foglalkozik a tömegkommunikáció. A tárgyilagosság kedvéért meg kell állapítani azt is, hogy a rendszerváltó politikai elitet a kompromisszumkészséggel is jellemezhetjük, képesek voltak egymással kiegyezni. Magyarországon kétségtelenül békés volt a hatalmi átmenet. Végül néhány gondolat a neoliberalizmus veszélyéről csupán az állammal és az emberi jogokkal összefüggésben. Az említett eszmeáramlat és annak képviselői hajlamosak a szuverenitás teljes feladására, az alkotmányt is alárendelnék a monizmus jegyében a nemzetközi jognak. A neoliberalizmus az állam elerőtlenítésére törekszik. A neoliberális gondolkodók intellektuális mértékvesztése az állam hagyományos funkcióit is könnyen veszélybe sodorhatja. A Magyar Köztársaság államának eróziója az átmenetben folyamatos. Nem az etatista jegyek felszámolásával, az állami funkciók lebontásával van a baj, hanem a neoliberális foltok megjelenésével az állam testén. S e jegyek kapcsolódnak az elitizmus kérdéséhez, az elit érdekeihez is. A mérték a lényeg: a dolog könnyebbik oldala, hogy hol tagadom az államot, sokkal nehezebb megjelölni azt, hogy hol kívánok neki feladatot adni a köz szolgálata érdekében. Az állam általános ellenőrző funkcióját például több ponton erősíteni kellene. A piac, a privatizáció, a bankok, a biztosítók feletti állami felügyelet szétszórt és erőtlen. Az Állami Számvevőszék jelentéseiről alig tud valamit a szélesebb politikai nyilvánosság. Az önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzése megoldatlan. Az adómorál közismert, a rejtett gazdaság méretei nagyok, s ennek növekedése kormányozhatatlanná teheti az országot. Bármilyen funkciókörben működik is az állam, tevékenysége legyen joghoz kötött és társadalmilag vagy a képviseleti szervek által ellenőrzött. Ma - Németh Lászlóval szólva - a rendszernek van állama és nem a társadalomnak. Fogyóban az állam iránti társadalmi bizalom: már nem hívunk rendőrt, hanem fegyverviselési engedélyért folyamodunk, magántársaságokra bízzuk a pénztartozás behajtását, magunk szolgáltatunk igazságot is. Az intézményeken kívülre kerülhet a társadalom, amely a törvények kiskapuit keresi. Nehéz is tisztelni azt a törvényt, amely nem a közakarat, hanem a lobbiérdek kifejezője. A szélsőséges neoliberalizmus az emberi jogokat is sajátosan fogja fel, egyedül csak az első generációs, klasszikus liberális jogokat ismeri el 259