Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Volt egy időszak…" Történetek a rendszerváltás korszakából - Bene Béla: Három ügynök egy személyben
A történelem útján Terjedelemi okokból itt mellőzni kell az elemzés során alkalmazott grafológiai megfontolások és szakirodalom163 részletesebb ismertetését. Annyit azonban meg kell jegyezni, hogy a grafológia szemszögéből nézve a kézírás olyan alkotás, amelynek elkészítése során az író, miközben agya feldolgozza-processzálja a témát saját magán, mint egy szűrőn át bevisz és rögzít minden lényeges információt önmagáról is. Sajátos egyéni idegrendszeri és fiziológiai tulajdonságai, és ezek összefüggése a pillanatnyi körülmények hatásaival, finom izomtónusok közvetítésével mindig módosítják a végső ponton az ezeket összesítő kézmozdulatokat. „Ipoly” példája igazolja, hogy a kézírásban mindig is ott marad valamilyen nyom, ami elárulja még azt is, hogy mit is szeretett volna elrejteni. Például az 1973. október 22-én kelt, Domán Ferencről szóló jelentés164 kéziratában (1. sz. ábra jobboldala) szokatlanul apró betűkkel, széles és egyre jobban lejtő sorközökkel számol be a család ismerősének és talán valamikori gyóntatójának tevékenységéről. A jelentések képi stílusváltásainak mindig van nem tudatos, metakommunikációs üzenete. Bár „Ipoly” tudja, hogy rajta kívül várhatóan senki sem fogja azt értelmezni, mégis írásképe olyan benyomást kelt, mintha az apróra préselt betűi mögé akarna bújni árulásával. „Ipoly” valamennyi kézírására jellemző, hogy akár két hét alatt is megváltozik a betűmagasság, a sűrűség, a sorvezetés, a rendezettség és az egész összképe. Pillanatnyi lelkiállapota minden esetben megjelenik, annak ellenére, hogy a sok javítással, maszatolással próbálja javítani-eltüntetni az árulkodó nyomokat. „Ipoly” sorai bal széltől jobb szélig maradéktalanul kitöltik a teret. írástömbjeinek nincsenek margói. Nem tart tiszteletben korlátokat. Mondanivalóját úgy adja elő, hogy betölti a papír egész világát. Ebben következetes, függetlenül attól, hogy közben betűnagysága, sortávolsága és vonaltartása milyen módon változik. „Ipoly”-t nem érdekli a külső megjelenés, az írás esztétikai képe. Minden esetben a mondanivaló közlése foglalja le, függetlenül attól, hogy az milyen terjedelmű és fontosságú. Lényeg az, hogy kiemelkedjen és megerősítést kapjon az ő szerepe. 163 Dr. Hajnal Richárd-Dr. Balázs Dezső: Ember, jellem, írás. Emberismeret, írásértelmezés, lélektan. Onga, Hermit Könyvkiadó, 2011. 164 ÁBTL-3.1.2. M-42089,50. 190
