Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Riba András László: Szépba-szőtt hitek
A történelem útján a szocializmust, mint társadalmi berendezkedést, mert ha igen, akkor ez a forrása minden típusú és variációjú kommunista hatalomgyakorlási igénynek, legitimációnak és politikai mechanizmusnak. Bár a régi alkotmány is lehetőséget adott volna rá, számos, a jogállami berendezkedések működésében alapvetőnek tekinthető kérdésre nem alkották meg t / a törvényi szabályozást. így az ideológiai alapú és a pártvezetéstől származó intézkedések határozták meg az állam- és politikai élet minden területét, hiszen nem lehetett jogértelmezési problémákat kiváltani. Törvény nem, érvényes párthatározat mindig volt. A párttag a pártfegyelem miatt a párthatározatot a párton belül kritizálhatja, de köteles azt a kritikájától függetlenül képviselni minden fórumon. A pártonkívüliek aktív és legális politikai lehetőségei pedig fogalmazhatunk úgy, hogy szűkösek voltak. Minden, a rendszer fellazulását eredményező kezdeményezés hatalmas súllyal bírt. A fellazítás kétségtelenül legjelentősebb szereplője a Lakiteleken megalakuló Magyar Demokrata Fórum volt. Az igazsághoz talán hozzátartozik az is, hogy a hatalom a maga módján - bár egészen más módon, de - szintén válságban volt. Ezzel, pontosabban az ideológiai kötöttséggel kapcsolatban Pozsgay Imre 1989 januárjában egy minisztertanácsi ülésen úgy fogalmazott, hogy azon az ágon ülnek évek óta, amelyet fűrészelnek. 1987-ben Bíró Zoltán Lakiteleken nem felejtette el ezt a körülményt sem: fékünk, akik ma egybegyűltünk itt, tudnunk kell természetesen, hogy mi itt sokkal szabadabban mondhatunk bölcseket, mint a hatalomban lévők a maguk szoros kényszerei közepette, nekünk viszont az eszközeink kevesebbek, a szükségesnél és a lehetségesnél is sokkal kevesebbek. A mi igazi kérdésünk most tehát elsősorban az, hogy mit tegyünk, és mit tehetünk ebben a helyzetben.” Akkor ez annyit jelentett, hogy a találkozó résztvevői kinyilvánították nemcsak az igényüket, hanem a szándékukat is arra, hogy létrejöjjön egy olyan köztes tér (fórum), amely az akkori jövőben képes lehet közvetítő, tényfeltáró és javaslattevő szerepet betölteni a hatalom és társadalom között. Mennyire volt ez a törekvés sikeres? Pozsgay Imre a Reformban 1988 szeptemberében arra a kérdésre, hogy változott-e a Magyar Demokrata Fórum megítélése, és milyen szerepe lehet a társadalmi reformfolyamatokban, a következő választ adta: „Igen, változott, amennyiben változott a véleményünk az egyesülésről, az úgynevezett kezdeményező vagy alulról építkező társadalomról. En kezdettől fogva úgy véltem, hogy a Magyar Demokrata Fórum olyan politikai és szellemi erőket szabadít fel a társadalomban, amelyek hozzájárulhatnak az ország felemelkedéséhez. Viszonyaink felett gyakorolt kritikájuk és az e viszonyokból való kilábaláshoz 166
