Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Nagymihály Zoltán: Álmok egy rendszerváltásról
Visszapillantás egy átmenetre oldalon fejezett be (e gondolatrendszerben nem lehet a rendszerváltást kiugrásnak sem tekinteni, hiszen maga a Szovjetunió „ugrott ki”). Igazuk van vajon azoknak is, akik szerint mindennek értelmében a velünk történtek egyfajta rejtett jóvátételnek is értelmezhetők? És ha a válasz igenlő: akkor hogyan is állunk a magyar függetlenség kérdésével? 3 A nemzeti függetlenség definiálásához - és pár ezzel kapcsolatos gondolat megfogalmazásához - néhány forrást hívok segítségül. Elsőként Bíró Zoltán lábjegyzetben már korábban idézett gondolatát. „Nekünk, akik ma egybegyűltünk itt, tudnunk kell természetesen, hogy mi itt sokkal szabadabban mondhatunk bölcseket, mint a hatalomban lévők a maguk szoros kényszerei közepette, nekünk viszont az eszközeink kevesebbek, a szükségesnél és a lehetségesnél is sokkal kevesebbek.” Elsőre eretnek gondolatnak tűnik egy ellenzéki találkozón az elnyomó hatalmasságokat gúzsba kötő kényszerekről beszélni, és arról, hogy a hatalmon kívüli körök - akár egy diktatúrában is (!) - szabadabban szólhatnak, mint maguk a kényszerek közé szorított hatalmon lévők. Persze nehezen felfejthető, hogy a beszélő kire gondolt ez esetben: a lakitelekiek meghívását elfogadó pártvezetőre, akinek saját párttársaival kell belső hatalmi harcot vívnia? Netán az MSZMP vezetőire, akiknek a Szovjetunió nyomása ellen kell/kellene valamilyen fokon védekeznie? Vagy egy általános, bármelyik korra jellemző megfigyelésről szól, amely szerint egyetlen, még a legszilárdabbnak és legönkényesebbnek tartott hatalom sem korlátlan? Vagy mindről egyszerre? Netán valami egyébről? Mindenesetre a kérdésfeltevés önmagában is arra utal, hogy a függetlenség problematikája is bonyolultabb, mint elsőre gondolnánk - és alighanem több tényezős volt a hidegháború idején is.130 Napjaink világhelyzetében persze még komple130 Lásd Csengey Dénes hozzászólását Lakiteleken azokról, akik „már a magyarságról sem merészelnek úgy gondolkodni, hogy közben ne kiáltoznák folyvást és torkukszakadtából Európa nevét...’’, illetve Magyarország - szűkebben a főváros - „világmeghatározottságáról”: „Budapest ma sem Magyarországon fekszik, hanem a levegőben lebeg kétfelé szakadva az ideológiai irányadó Moszkva és a hitelező Nyugat között.” In: Lakitelek, 1987. 63-64. 161
