Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Nagymihály Zoltán: Álmok egy rendszerváltásról
Visszapillantás egy átmenetre jobbára csak formailag léteznek, s amennyiben tevékenykednek egyáltalán, azt jórészt a Párt segédcsapataként végzik. A lényeg azonban, hogy vannak. S ha kiszabadulhatnak a Párt politikai fogságából, s főként ha ők maguk, tagjaik akaratából, igényt tartanak önállóságukra, s azt ki is tudják vívni: a társadalmi közakarat gyűjtőmedencéivé válhatnak. Innen e közakarat képviselet útján már fölvezethető az állam két legfontosabb szervébe, először a törvényhozásba, aztán a kormányba,”126 Gombos persze nem számolt - nem is számolhatott - a kommunista blokk radikálisan gyors összeomlásával. Nyugaton élő magyar emigránsként, értelmiségiként sem láthatta a mélyben zajló folyamatokat.127 így a rendszerváltás sem többlépcsős, hanem gyors és „radikális” lett: olyan, amilyet otthon talán még a legoptimistábbak sem, az emigrációban pedig legfeljebb a „legradikálisabbak” vártak, és amelynek bizonyos jellemvonásai tulajdonképpen a diktatúra kiépülése óta alapvető célkitűzésnek számítottak. Többpártrendszer, szabad választások, az idegen csapatok kivonulása. De ha így van - azaz, hogy a társadalom döntő többsége szerette volna a változást, ám maga az esemény váratlanul érte -, mivel magyarázható a rendszerváltást követő, kézzel fogható csalódás? Az, hogy az első kormány négy év múltán óriásit bukott, és a posztkommunista utódpárt és csatlóssá (vagy irányadóvá?) vált korábbi ellenzéke kétharmaddal érkezett meg a hatalomba? Hogy 2006-ig egyetlen kormány sem tudott újrázni, és amikor ez mégis megtörtént, fél év múlva a győztes társadalmi támogatottsága már romokban volt, és a rendszerváltás utáni korszak legnagyobb válsága bontakozott ki, szakadt rá a társadalomra? Hogy a rendszer radikális átformálását hirdető, ígérő és sok tekintetben azt valóban megvalósító kormányzat kétszer képes volt kétharmados többséget szerezni a 2010-es és 2014-es választásokon? E tények azt jelzik, hogy a „radikális” és hirtelen rendszerváltás nem elégítette ki a többség reményeit. 126 Uo. 223-224. 127 Az otthoniak persze még ennyire sem lehettek előrelátók. Jellemzők a még 1987-ben is csak óvatos optimizmusra Csurka István egyébként rendkívül bátor és éles következtetéseket megfogalmazó lakiteleki korreferátumának szavai: „A szemünk láttára lett az Ibériai félszigeten két szigorú diktatúrából stabil demokrácia, s az a puszta tény, hogy mi most itt vagyunk és így cserélünk eszmét, ha halványan is, de sejteti velünk azt a reményt, hogy elfogadhatatlan realitásaink egyszer majd, ha nem a mi életünkben, az unokáinkéban, elfogadható realitásokká lesznek. Ez a mi igazi távlatunk.” In: Lakitelek, 1987,29. 159
