Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Nagymihály Zoltán: Álmok egy rendszerváltásról
Visszapillantás egy átmenetre együttműködése, összekapaszkodása, netán közös gazdasági érdekérvényesítése -joguk van-e erről szabadon, nyomás nélkül dönteni, vagy talán ma is vannak erők, amelyeknek nemhogy nem ez, hanem éppen az ellenkezője az érdeke? 2 Hogy az emigráció gondolkodott a jövőről, felesleges bizonygatni, elég csak az évtizedek során képződött tekintélyes sajtóanyag töredékét átfutnunk. Gombos Húsz év «fanjának legfontosabb és legérdekesebb - egyben mostani témánkhoz legközelebb eső - része is az Arról, aminek mégis változni kéne című hetedik, 1969 novemberében született fejezet, amely azt taglalja, hogy milyen körülmények között és hogyan mehet végbe egy esetleges rendszerváltás/változás/változtatás.118 A kapitalizmus vagy szocializmus vitát Gombos szerint csak gazdasági rendszerekként értelmezve lehetséges megvívni: inkább utóbbi mellett teszi le a voksát, egyrészt a magyar adottságok, másrészt amiatt - és itt a lényeg -, hogy „emberi számítás szerint” csak ez esetben nyerheti vissza Magyarország a függetlenségét.119 Gombos tehát egyértelműen egy lassú, fokozatos, a rendszert lazító változásban gondolkodott.120 A változás lehetőségét az olyan alapvető magyar érdekek érvényre juttatásában látja, melyek „nem ütköznek Oroszország alapvető érdekeibe". Ennek eszköze pedig csak a(z egyjpárt lehet, amelynek ezen érdekeket kell valamilyen módon és szinten artikulálnia - gazdasági és katonai/külpolitikai téren egyaránt.121 118 A fogalmak élelmezéséről és azok problémáiról bővebben lásd e kötetben M. Kiss Sándor tanulmányát. 119 Gombos, 1973. 199-202. 120 E megfontolások azt is jelzik, mennyire a józan ész tartományain kívülre esőnek tűnt sokak szemében - és az akkori politikai légkörben -, hogy a Szovjetunió szinte „önként” - bármiféle háborús konfliktus nélkül - lemond a befolyási övezetébe vont államok feletti fennhatóságról, ideológiai-politikai-gazdasági rendszerük megszabásának jogáról. E nemzedéket 1956 arra tanította, hogy az Egyesült Államok vezette nyugati világ nem hajlandó vért, csak szavakat áldozni a kelet-közép-európai népek szabadságáért; 1968 pedig arra, hogy a Szovjetunió legfeljebb bizonyos fokú önállósodási törekvéseket tűr el, egy határ után tankokkal lép fel a szuverenitást tágítani próbáló államokkal szemben. 121 Gombos, 1973.212-216. 157
