Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)

Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - M. Kiss Sándor: Rendszervált (?), rendszerváltozás (?), rendszerváltoztatás (?)

A történelem útján támaszkodva az MDF megnyerte a választásokat. (A népi vonal gyors és radikális háttérbe szorulása, majd az MDF további sorsa legalábbis elgondol­kodtató.) A régi rendszer leváltása tehát megtörtént. Marad a kérdés! Rendszerváltás, rendszerváltozás vagy rendszerváltoz­tatás történt? Valójában a kérdés majdhogynem egyszerű: volt-e „tatás”-„te­­tés” vagy sem? A „tatás”-„tetés” magában foglalja a cselekvés és az elszen­vedés (!) valamilyen típusú „irányultságát”. Nem volt erőszak. Megegyezés volt. Az elitek között. Külföldi bábás­kodással (lásd: az alkotmányozó nemzetgyűlés és a kerékasztal-tárgyalások közötti különbözőséget). Atmentődés volt. Az ancien maradéka is hamar asz­­szimilálódott, de nem identifikálódott az új rendszerhez. A régi rendszer megbukott, leváltották: a rendszerváltás tehát megtör­tént. Antall politikája következtében megjelentek a rendszerben a változás motívumai is, vagyis a rendszerváltozás folyamata is elkezdődött. A rendszer változtatása viszont meg nem. A társadalomnak „nem tetszett forradalmat csinálni”, az új hatalomnak pedig ehhez már - még - nem volt ereje. A cél tehát adott. Hatalomnak és társadalomnak együtt kell ahhoz mű­ködni, hogy megőrizze a részben szerzett, részben kapott szuverenitást, rend­be hozza a tulajdonviszonyokon belüli ellentmondásokat, s ne hagyja, hogy a hit a politika szolgálatába szegődjön. „Ez a mi munkánk; és nem is kevés.” Ez a mi munkánk! És egyáltalán nem kevés. És akkor - de csak akkor - bekövetkezik a rendszerváltoztatás pillanata. Úton vagyunk? 152

Next

/
Oldalképek
Tartalom