Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Simon János: Magántöprengések leírva
A történelem útján lennie: az alternatívák közötti döntésnek, a döntések felelőseinek és a döntések értékelésének (jutalmazás vagy szankció). A probléma akkor nagy, ha a döntéseknek felelősei csak akkor vannak, ha jutalmazásra kerül sor, és akkor nincsenek, ha felelősségre vonásra, büntetésre kerül sor. Jan Patocka, a mártírhalált halt cseh filozófus kedvenc mondása volt, hogy nekünk, demokratikusan és felelősen gondolkodó értelmiségieknek „a felelősség-érzetben az a legérdekesebb, hogy mindenhova magunkkal visszük”, vagyis nem háríthatjuk el magunktól, nem tehetjük meg, hogy megfutamodjunk előle.102 Ezt a felelősségérzetet kell a demokráciának intézményesítenie, világos jogszabályokkal és a törvény erejével érvényt szerezni neki. Végül érdekes tanulságokkal szolgál, ha összevetjük az 1848^49-es és az 1989-90-es politikai küzdelmeket. Ilyen dimenzióban még nem sokan vizsgálták a magyar átmenetet, illetve a két szabadság-küzdelmet.103 Ha a reformkor nemességére és az MSZMP reform-erőire gondolunk, akkor mindkettőre elmondhatjuk, hogy bölcs belátásuknak, a szabadság és a haza iránti mélységes elkötelezettségüknek tudható be, hogy harcuk során önként lemondtak saját kiváltságaikról, tudván azt, hogy a haza érdeke ezt kívánja. Egy másik közös vonásuk, hogy a megelőző évtizedeket mindkét évszázadban nevezhetjük reformkornak, mely kettős szabadságeszményért küzdött: egyfelől az országunkat megszállva tartó külső nagyhatalom ellen, másfelől a múltban szerzett kiváltságaikhoz felettébb ragaszkodó belső erők hatalma ellen. Az a politikai vágy és akarat, melyet az ellenzék képviselt, sokáig kifejletlen volt, mint politikai erő, ami azonban mégis hajtotta őket, igazukba vetett hitük és a nép-nemzet szolgálata. Többségüket ugyanis a minden emberben meglévő szabadságvágy mellett egy magasabb érvényű erő is mozgatta, amit úgy foglalhatnánk össze, hogy haza és haladás. Erről - negyed századdal a rendszerváltozás után - mintha ma hajlamosak lennénk elfelejtkezni. 102 Havel, 1991. 169. 103 Erdei Ferenc: Kossuth Lajos azt üzente. Magyarok könyvtára. Budapest, Mefhosz, 1939. 15-22. 136
