Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Simon János: Magántöprengések leírva
1 A történelem útján Ami meglepő, az magának a rendszerváltásnak az értékelése. Általában is megkérdeztük, hogy „Jobb, hogy volt rendszerváltozás, vagy jobb lett volna, ha még mindig a Kádár-korszak egypártrendszerében élnénk?'’'. Mindössze a megkérdezettek kisebbsége, 43% mondta, hogy jobb, hogy volt rendszerváltás, 6% nem válaszolt, és a fennmaradó 51 %-ból 34% „nem tudta eldönteni”, 17% viszont határozottan állította, hogy „jobb lett volna nélküle”. Ha konkrétan úgy tettük föl a kérdést, hogy „Ön szerint jobb lett-e az élet, hogy volt rendszerváltás vagy sem?”, akkor még kedvezőtlenebb képet kapunk a rendszerváltás megítéléséről. Mindössze 40% ítéli meg úgy, hogy „jobb lett az élet”, 37% bizonytalan, „nem tudja megítélni”, és 23% azt állítja, hogy „jobb lett volna nélküle”. Mit tartanak a magyarok a rendszerváltás legnagyobb hozadékának? A válaszok a következőképpen oszlanak meg: több, mint egyötöde (22%) nem tudja, hogy mit; kevesebb, mint a fele (43%) azt, hogy „mi választhatjuk meg vezetőinket”; és mindössze 15% azt, hogy „jobban élünk”. Ne felejtsük el, hogy annak idején a rendszerváltás a jobb élet ígéretével indult pártállam és ellenzék részéről egyaránt, most pedig 25 év múltával a válaszadók töredéke (15%) érzi csak, hogy ez teljesült is. A legtöbben tehát a vezetők válaszhatóságának lehetőségét jelölték meg hozadéknak, amit a versengő többpártrendszernek köszönhetnek. A magyarok számára az alternatívák közötti választás fontossága mutatkozik meg akkor is, amikor az egy- vagy többpártrendszer alternatívára kérdezünk rá. 70% a többpártrendszert választaná, 16% nem tudja eldönteni, és csak 14% mondja, hogy az egypártrendszert. Ha csak a két alternatíva közül választókat nézzük, akkor 83% a több-, 17% az egypártrendszert választaná. így már sokkal jobban néz ki helyzet, hiszen a nyugat-európai országok mutatói is általában 80-95% körül mozognak, a latin-amerikaiaké pedig 60-80% körül. Talán a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy milyen erős törésvonalat találtunk a pártok között a rendszerváltás megítélésében, vagyis a múlthoz és a jelenhez való viszonyban. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a pártok szavazói egymástól két nagy csoportra különülnek. Az egyikbe azok tartoznak, akik esetében a szavazók nagy többsége szerint volt rendszerváltás, és volt is pozitív hozadéka: FIDESZ, Jobbik, LMP; a másikba azok, akik szerint nem volt rendszerváltozás, vagy ha volt, akkor is jobb lett volna nélküle, csak veszítettünk vele: MSZP, DK. Vagyis a három párt szavazóbázisa ilyen értelemben közelebb áll egymáshoz, mint az MSZP-hez és a DK-hoz. 134
