Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1988. november 24. Az Új Márciusi Front javaslata
1985 1986 198? 1988 1990 Király Zoltán (1948-) Középiskolai tanulmányait Kecskeméten végezte, majd Szegeden beiratkozott a József Attila Tudományegyetem Jogtudományi Karára. 1975-1979 között a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola népművelés-pedagógia szakán tanult. 1980-1981 -ben újságírást tanult a MÚOSZ Újságíró Iskolában. 1983-ban beiratkozott az MSZMP Politikai Főiskolájára. 1971-től 1978-ig a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottságánál kulturális felelős, 1973-1975 között a Petőfi Népe újságírója volt. Szolnokon a Magyar Rádió szolnoki stúdiójának munkatársaként tevékenykedett, továbbá a Magyar Televízió külsős munkatársa volt. 1978-1991 között a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő-riportereként dolgozott. 1991 -ben a HT Press ügyvezető igazgatója lett. 1974-ben lépett be az MSZMP-be, azonban a rendszerrel szembeni kritikái miatt 1988-ban kizárták a pártból. 1989-ben megalapította az Ellenzéki Demokraták csoportját. Az 1990-es országgyűlési választáson függetlenként, MDF-es támogatással szerzett képviselői mandátumot. 1994-ig a MÚOSZ elnökségi tagja volt. megvalósításával sem alkalmas arra, hogy megakadályozza a hatalommal való visszaélést. Az ÚMF egy tanácskozó testület, az Országos Nemzeti Bizottság megalakítására tett javaslatot, amely a hatalom és az időközben megalakult mozgalmak, politikai szerveződések között biztosítaná az intézményes párbeszédet. A bizottság feladata, hogy az egypártrendszerből a többpártrendszerbe való átmenet módjának részleteit kidolgozza, illetve elősegítse az új alkotmány és az úgynevezett demokrácia-csomagtervben lévő, kapcsolódó törvények megalkotását. Az Országos Nemzeti Bizottság működésére a dokumentumban három elképzelést vázoltak fel. Az első elképzelés szerint a bizottság egyfajta koordinációs intézményként bekapcsolja a parlament alkotmányozó munkájába a különböző szervezeteket és mozgalmakat. A második változatban az alkotmányhoz kapcsolódó törvényalkotási munka az országgyűlés e célra megalakított alkotmányozó kamarájában történne. Az alkotmányozó kamara javaslatait az országgyűlés hagyja jóvá és emeli törvényerőre. A harmadik változatban a bizottság maga dolgozza ki a többpártrendszer választójogi törvénytervezetét, amelyet az országgyűlés hagy jóvá és iktat törvénybe. 1989. január 21-én a Kossuth Rádió 768 Óra című műsora összeállítást közölt az ellenzéki szervezetek az Új Márciusi Front javaslatára adott reakcióiról.7 Kőszeg Ferenc, a Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivője elsősorban azt kifogásolta, hogy az MSZMP prekoncepciókkal közeledik a nem szocialista alapokon álló szervezetekhez, így a liberális SZDSZ-hez is, ami elfogadhatatlan a számukra. A Magyar Demokrata Fórum ideiglenes elnökségének tagja, Kiss Gy. Csaba az alkotmányozással kapcsolatban a Fórum saját korábbi javaslatát, az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását szorgalmazta, amely nem egyeztethető össze az ÚMF elképzelésével.8 Hasonlóan elutasító véleményt fogalmazott meg a párt ideiglenes elnökségének másik tagja, Csurka István, aki a Hitel ben közölt írásában úgy vélte, az Új Márciusi Front csupán eszköz az MSZMP kezében arra, hogy megadja a legitimációt a párt vezetőinek a reformok levezényléséhez.9 Berényi Ferenc, a Münnich Ferenc Társaság ügyvezető titkára egyszerűen időszerűtlennek nyilvánította az alkotmányozásról és a pártrendszerről kibontakozó vitát. Véleménye szerint a legfontosabb dolog a gazdasági válság orvoslása, amelyet a termelés fokozásával lehet elérni. A Münnich Ferenc Társaság nyilatkozata a Központi Bizottság 1989. február 11-i ülésén is szóba került. Boros László szerint Berényi érvelése egy olyan szemléletet tükröz, amely 91
