Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1988. augusztus 28. Grósz Károly és Nicolae Ceausescu aradi találkozója
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 1980 1981 találkozó 1977 óta nem zajlott a két ország között, 1988. augusztus 25-én Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkáraként testvérpárti találkozóra hívta meg Grósz Károlyt, az MSZMP főtitkárát. A találkozó helyszínéül Aradot, Nagyváradot vagy Bukarestet javasolta, az időpontjául pedig augusztus 27-28-29-ét. A nagyon közeli dátumokat egy hosszú távol-keleti utazással magyarázta, elutasítás esetén találkozóra legközelebb csak fél év múlva látott volna lehetőséget.14 A szokatlanul rövid idő ellenére a Politikai Bizottság úgy döntött, a magyar fél elfogadja a meghívást, amelynek helyszínéül Aradot, időpontként pedig augusztus 28-át választotta.'5 A magyar vezetés a közeli időpont elfogadását a két ország között kialakult helyzettel és a magyar nemzet iránti felelősséggel magyarázta.'6 Emellett vélhetően szerepet játszhattak belpolitikai megfontolások is, hiszen a nemzetiségi kérdésben a pártvezetés elvesztette abszolút dominanciáját. A találkozó jó lehetőség lehetett volna arra is, hogy Grósz Károly az ellenzék számára nyilvánvalóvá tegye, hogy a problémáról ugyan bárki beszélhet, de azt megoldani csak a pártvezetés képes. A találkozón magyar részről Grósz Károly kíséretében Szűrös Mátyás, Major László, Szokai Imre és Szűts Pál vett részt. A két főtitkár találkozót érintő eltérő stratégiája már a tárgyalások megkezdésekor megmutatkozott. Grósz Károly rendkívül engedékeny, a múlt sérelmeit elfeledni akaró, új fejezet nyitását szorgalmazó stratégiája állt szemben a megújulásra negatívumként tekintő, kompromisszumokat elutasító román Conducátoréval, aki ki is használta az adódó lehetőséget. A magyar delegáció tagjai a határon átkelve elfogadták a román fél kérését, és saját járműveikből átszálltak 70 a számukra biztosított autókba. Aradon a román fél .............I...............................\..............................I • 1982 1983 1984 módosította az útvonalat, elkerülve ezzel a magyar küldöttséget köszönteni kívánó helyi magyarokat.17 A tárgyalások során a magyar vezető hangsúlyozta, hogy a találkozó egy olyan új kezdet lehet a két ország viszonyában, amely elősegítheti egymás álláspontjának jobb megértését. Visszautasította, hogy a két ország közötti viszony miatti felelősséget a román fél egyoldalúan Magyarországra hárítja. Grósz értetlenségét fejezte ki a romániai településrendezési tervvel kapcsolatban, a menekültkérdésről szólva pedig megismételte a magyar álláspontot, miszerint Magyarország felelősséggel tartozik a határon túl élő magyarokért is. A magyar vezető huszonöt percnyi beszédére Ceausescu mintegy két órában válaszolva Magyarországot egyebek mellett a román belügyekbe való beavatkozással és Románia elleni uszítással vádolta. Azt a magyar álláspontot, amely felelősséget visel a határon túli magyarokért, egyszerűen elfogadhatatlannak minősítette, és sérelmezte a román kisebbségpolitika ellen irányuló magyarországi tüntetéseket.18 A tárgyalás második szakaszában a beszédidő aránya az elsőéhez hasonlóan alakult. Tartalmi kérdésekben Grósz Károly több lényegi ponton is meghátrált. A két fővárosban létesítendő kultúrházak kérdésének napirendből való törlését maga kezdeményezte, továbbá elfogadta, hogy a budapesti tüntetés után azonnal bezárt kolozsvári magyar főkonzulátust nem nyitják újra. A találkozó további szokatlan eleme volt a Grósz és Ceausescu között a tárgyalás szüneteiben három alkalommal lezajlott négyszemközti megbeszélés, amelyeken a magyar tolmács, Rudas Ernő nem vehetett részt. Ezekről a beszélgetésekről magyar részről nem készült feljegyzés, és többen az itt elhangzottakban sejtik Grósz Károly meghátrálásának okait. A magyar főtitkár állítása szerint a beszélgetések többnyire ártalmatlan témákról szóltak, kivételt ez alól csak Ceausescu
