Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1988. június 16. Nagy Imre emlékművének felállítása Párizsban
1987 Szabadságharcos Világszövetség Európai Tagozata nevében Nagy Alajos. Nagy Imre és társai halálának 30. évfordulója, mind a párizsi, mind a budapesti események, fontos erőpróbát jelentettek a hatalom számára. A párt erővel kívánt nyomatékot adni annak, hogy a reformok határait és ütemezését ő határozza meg.9 Fejti György, a Politikai Bizottság tagja, a megemlékezés előtt két nappal a PB ülésén így nyilatkozott a helyzetről: „Ismert előttünk, hogy mind külföldön, mind itthon (...) készülnek az évfordulóra. Ennek egyik exponált helye Párizs lesz, ahol (...) emlékhely felállítására is sor kerül. Ezeket a külföldi törekvéseket diplomáciai úton próbáltuk befolyásolni. Ennek ellenére ezekre sor kerül. No most itthon (...) is (...) valami megemlékezés készül. Ennek a koordinálására egy úgynevezett Történelmi Igazságtétel Bizottság alakult. (...) A korábbi évek gyakorlatával megegyezően van demonstratív jellegű formája is a megemlékezésnek."10 A jegyzőkönyvből kiderül, hogy a diplomácia eszközeivel a párt nem tudta megakadályozni a párizsi megemlékezést. Amit azonban el tudott érni el az az, hogy a magyarországi hivatalos sajtóban említés se történjen az emlékműavatásról. A magyarországi belpolitikai légkört jól példázza az a tény, hogy a korabeli sajtó nem cikkezett az eseményről, a vezető hírlapok egyike sem számolt be a franciaországi megemlékezésről. A növekvő ellenzéki és társadalmi nyomás miatti megadás okán, az átmenet jegyében, a párt pontosan egy évvel később, a 31. évforduló alkalmával engedélyezte Nagy Imre és társainak újratemetését. A Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál és Szilágyi József földi maradványait tartalmazó koporsókat, valamint az ismeretlen forradalmár koporsóját 1989. június 1 б-án, Budapesten, a Műcsarnok homlokzata előtt ravatalozták fel. Az újratemetéssel összekötött megemlékezés végül a magyarországi rendszerváltás egyik szimbolikus eseményévé vált. Rapali Vivien Jegyzetek 1 1958-1988 Felhívás. Irodalmi Újság, 1988/1. 1 2 Szekér Nóra - Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói. Lakitelek, Antológia, 2014. 26. 3 A magyar forradalom mártírjai emlékművének felavatása Párizsban. Irodalmi Újság, 1988/3. 1. 4 A magyar forradalom mártírjai emlékművének felavatása Párizsban. Irodalmi Újság, 1988/3.1. 5 Emlékmű-avatás Párizsban. In: Tetemrehívás - 1958-1988 - Párizs-Budapest. Szerk. Rainer M. János. Budapest, Bibliotéka, 1989. [125-142] 127. 6 Szekér Nóra-Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói. Lakitelek, Antológia, 2014. 27. 7 A magyar forradalom mártírjai emlékművének felavatása Párizsban. Irodalmi Újság, 1988/3.1 -3. 8 A magyar forradalom mártírjai emlékművének felavatása Párizsban. Irodalmi Újság, 1988/3. 4. 9 Szekér Nóra - Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói. Lakitelek, Antológia, 2014. 23. *° Részlet az MSZMP Politikai Bizottságának 1988. június 14-ei jegyzőkönyvéből. http://www.rev.hu/ords/f?p=107:18:23475973380870::NO:RP, 18:P18_DOC_ID:113 (Utolsó letöltés: 2020.10.24.) 63
