Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1988. május 20-22. A Magyar Szocialista Munkáspár rendkívüli pártértekezlete
1979 1980 Ч-1981 1982 1983 1984 1988. május 20-22. A Magyar Szocialista Munkáspárt rendkívüli pártértekezlete 1988. május 20-22-én rendezték meg a Magyar Szocialista Munkáspárt rendkívüli pártértekezletét. A többek által palotaforradalomhoz és puccshoz hasonlított1 értekezlet legfontosabb eredménye Kádár János leváltása és a párt vezető testületéinek átalakítása volt. Okai részben a gazdasági válság hatásaiban, a párt iránti bizalom fokozatos elvesztésében, a pártvezetésben zajló hatalmi harcokban, valamint a nemzetközi viszonyok átalakulásában keresendők. Az MSZMP 1985. március 25-28-án megrendezett XIII. kongresszusán elfogadotthatározatkijelöltea következő öt évben a kül- és belpolitikában, a gazdaságban és az ideológiai kérdésekben követendő fő irányvonalakat.2 A romló gazdasági mutatók - stagnáló életszínvonal, alacsony növekedés, a várttól elmaradó mezőgazdasági és ipari termelés - azonban már az évvégén megmutatkoztak, felfedve a kongresszuson hozott határozatban lefektetett irányvonal hibás voltát.3 Egy évvel később, a Központi Bizottság 1986. novemberi ülésén hozott határozat már elismerte, hogy a gazdaság működésében problémák vannak. Az okokat keresve a külső feltételek kedvezőtlen alakulása mellett a dokumentum önkritikusan megemlíti az irányítás fogyatékosságait is, ■ ugyanakkor - kiterjesztve a felelősséget - a népet is okolja, amiért az többet fogyasztott, mint amit megtermelt.4 A kibontakozó gazdasági válság általános bizalmi válsággá terebélyesedett. A párt felé elviekben legelkötelezettebb társadalmi csoport, a párttagság köreiben meglévő bizalmatlanságról a pártvezetés a tagkönyvek cseréje során is gyűjtött tapasztalatokat. A tagkönyvek cseréjét a Központi Bizottság 1987. június 23-i ülésén rendelte el, amit egyben a párttagság véleményének megismerésére és a párt iránti bizalom megerősítésére is fel kívánt használni.5 A tagkönyvcsere során a tagoknak feltett kérdésekre adott válaszok világosan mutatták a pártvezetés számára a tagság bizalomvesztését. A párttagok nehezen tudták elfogadni a pártban zajló ideológiai változásokat, a gazdasági nehézségeket, az életszínvonal stagnálását és azt, hogy a nyilvánvaló hibák és vezetői mulasztások ellenére sincsenek jelentős személyi változások.6 A nyolcvanas évek második felében a gazdasági válság és az arra visszavezethető bizalmi válság mellé egy politikai jellegű válság is társult, amely a pártvezető, Kádárjános befolyásának csökkenésével párhuzamosan megjelenő és megerősödő, párton belüli struktúrák kialakulásában mutatkozott meg. Három ilyen struktúra vált láthatóvá a párton belül a nyolcvanas évek második felében: a kádárista konzervatív rendpártiak, a Grósz Károly nevével fémjelezhető új rendpártiak, valamint a reformerek.7 Az 1988. májusi pártértekezlet megrendezésének okaival kapcsolatban megemlítendő még a nemzetközi feltételek gyors változása. Mihail Szergejevics Gorbacsov reformjai a szocialista országokban is megteremtették a lehetőségét a gazdaságpolitika ideológiai kötöttségeinek lazítására, a külkapcsolatokban pedig az óvatos nyugati orientációra. Kádárjános konzervatív politikája így már nem esett egybe a szovjet elvárásokkal.8 54
