Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)

1982. május 12. Magyarország csatlakozása a Nemzetközi Valutaalaphoz

A rendszerváltás mérföldkövei Fekete János (1918-2009) 1918. szeptember 4-én született budapesti zsidó családban. A gimná­ziumi érettségit követően pénzügyi vonalon kezdett el tanulni, könyvelő lett. A második világháború alatt behívták munkaszolgálatra, 1943-ban a mai Ukrajna területén hadifogságba esett. 1945-ös hazaté­rését követően belépett a kommunista pártba, majd a Magyar Dolgozók Pártjának és a Magyar Szocialista Munkáspártnak is tagja lett. A közgazdaságtudományi egyetem elvégzését követően a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankba nyert felvételt. Résztvevője volt a második világháborút lezáró párizsi béketárgya­lásoknak. A Magyar Nemzeti Bankhoz kötődő több évtizedes karrierje 1948 májusában kezdődött, amikor főcsoportvezető-helyettessé nevezték ki, továbbá a pártszervezet szervező titkára is. 1950-53 között a Pénzügyminisztériumban, 1953-ban az MNB-ben osztályvezető. Az 1956-os forradalom és szabadság­­harc alatt külföldön tartózkodott. Kapcsolat fűzte a hírszerzéshez is: már 1948-ban beszervezték „Sötét" fedőnéven, majd 1958-tól a kádári Belügyminisztérium „Lektor" fedőnéven alkalmazta. 1968-1980 között az MNB elnökhelyettese, 1982-88 között a Nemzetközi Valutalap (IMF) magyarországi kormányzója, továbbá a Világbanknál is ő képviselte az országot. A nemzetközi pénzvilágban komoly kapcsolatrendszerre tett szert, több jel utal arra, hogy közreműködött az állambiztonsági fedéssel végrehajtott valutakitermelési műveletekben. Az MSZMP felső vezetésének bizalmát élvezve, az ország „devizafőnökeként" komoly fele­lősséget visel az ország Kádár-kori eladósodásához vezető külső forrásbevonási politikáért. Az 1985. évi országgyűlési választásokon a Hazafias Népfront színeiben Békés megye 11. számú választókerületében szerzett képviselői mandátumot. 1988-ban tagja a Minisztertanács Tanácsadó Testületének, 1989-90-ben pedig a Világgazdasági Tanácsadó Testületnek. Az első szabad választásokon, 1990-ben független országy­­gyűlési képviselőjelöltként indult Szarvason, ahol a szavazatok alig 9%-át gyűjtötte be. 2006-ban a Magyar Köztársaság Érdemrendjével tüntették ki. 2009. október 23-án hunyt el Budapesten. A '80-as évek elejére fentiek lehetséges gazdasági alternatívából direkt kényszerré lettek, s miután 1981-ben Leonyid Brezsnyev elzárkózott újabb szovjet források biztosításától, maga Kádár János vette kezébe az irányítást. A főtitkár számára 1981. szeptember 13-án a Politikai Bizottság felhatalma­zást adott titkos megbeszélések megindítására, amelyek állásáról kerek egy hónappal később hall­gattak meg beszámolót. A végleges döntés megszü­letésére 1981. október 22-én, a Politikai Bizottság és a kormány közös ülésén került sor, s ennek tényéről Kádár másnap, október 23-án személyesen tájékoz­tatta Konsztantyin Ruszakovot, a szovjetek budapesti 30 ügyvivőjét. A hivatalos magyar csatlakozási kérelmet végül 1981. november 5-én adták át Washingtonban az IMF képviselőinek; e levelet Púja Frigyes akkori külügyminiszter szignálta.5 A csatlakozásra mintegy fél évvel később, 1982. május 6-án került sor, magyar részről a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, Fekete János részvételével. Sokatmondó a tény, hogy az ugyanekkor az USA-ban tartózkodó, hivatalosan a knoxvillei Energetikai Világkiállításon résztvevő Marjai Józsefet, a Minisztertanács elnökhelyettesét, 1982. május 5-én - tehát a hivatalos csatlakozást megelőző napon - maga Ronald Reagan tájékoztatta arról, hogy Magyarország megkapta/megkapja a kért tagságot (Marjait az elnök még május 1-én fogadta személyesen). E közlés túlment a formaságokon, és

Next

/
Oldalképek
Tartalom