Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1990. október 25-28. Taxisblokád
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 1980 1983 1984 Ч-1981 1990. október 25-28. Taxisblokád 1982 268 Az 1990. október 25-étől kibontakozó, az ország jelentős részét hirtelen megbénító taxisblokád a magyar rendszerváltás történetének egyik legdrámaibb eseménysorozata volt. A háromnapos akció számos, az átmenetiséget magán hordozó jellemzővel rendelkezett, és súlyos, elhúzódó válságtényezőkre mutatott rá.1 Először október 19-én adott hírt a Népszava arról, hogy a kormány brutálisan, mintegy 65%-kal (56 és 62 forint közé) kívánja emelni a benzin árát.2 A kormány rendkívüli, október 21-ei, vasárnapi ülésén - amelyre Antall József előző heti amerikai útja, illetve közelgő kórházba vonulása miatt került e szokatlan időpontban sor3 - a Rabár Ferenc pénzügy- és Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter által előterjesztett, egy radikálisabb (56 és 62 forint közötti) és egy valamivel visszafogottabb (50 és 56 forint közötti) áremelésről tárgyaltak, végül az előbbi mellett voksolva.4 Az ország vészesen alacsony olaj- és benzintartaléka, valamint a felvásárlástól való félelem miatt a döntés titokban tartásáról is határoztak. Október 24-én este Kardos Antalné, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szóvivője még tagadta a benzináremelés tényét - a kormánydöntés alapján nem is tehetett mást -, másnap, október 25-én délután azonban elismerte a másnap hatályba lépő új szabályozást.5 A brutális emelés és a kormány ellentmondó kommunikációja jó elegynek bizonyult: a taxisok azonnal akcióba léptek, és már délután - előre be nem jelentett - tüntetést szerveztek Budapesten. 20 óra előtt érkeztek a Kossuth térre. A taxisok szóvivője, Horváth Pál a döntés visszavonását sürgette, ennek hiányában országos demonstrációt helyezett kilátásba. A kormány nevében Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter annyit ígért, hogy a kormány másnapi ülésén tárgyalni fogja a kérdést. Háromnegyed kilenckor elkezdődött a Duna-hidak lezárása: csaknem negyed óra alatt eltorlaszolták az Erzsébet híd, a Petőfi híd, a Margit híd és a Szabadág híd, majd a Lánchíd hídfőit is. Ez utóbbit hajnalban feloldották - cserébe Horváth Balázs belügyminiszter hajlandónak mutatkozott tárgyalni a résztvevőkkel. Péntek reggelre azonban nemcsak a hidak, de a főváros legforgalmasabb csomópontjai, majd másnap reggelre a nagyobb városok fontosabb pontjai is blokád alá kerültek.6 Az ekkor Antall József betegsége miatt Horváth Balázs vezetése alatt álló kormány és a taxisok között kezdettől nehezen feloldható konfliktus bontakozott ki: míg előbbi a törvényes rend helyreállítását - tehát a blokádok megszüntetését - tartotta a tárgyalások kiindulópontjának, utóbbiak csak akkor lettek volna hajlandóak távozni, ha a kormány visszavonja intézkedését. Horváth Balázs pénteken délre kilátásba helyezte a hidak felszabadítását, a kormány határozott cselekvését ugyanakkor több tényező hátráltatta.7 Göncz Árpád köztársasági elnök kezdetektől egyértelműen állást foglalt a törvénytelen tiltakozás mellett, ráadásul a kormány azon döntését is megakadályozta - magát békeidőben is a hadsereg főparancsnokaként definiálva -, hogy a hadsereg eszközparkját bevonhassák az autók eltávolításának folyamatába.8 Barna Sándor, Budapest rendőrfőkapitánya péntek délelőtt szintén úgy nyilatkozott: ha parancsot kap az erőszakos rendőri akcióra, lemond pozíciójáról.9 A kormánynak azt is fel kellett
