Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1990. szeptember 30. Az önkormányzati választások első fordulója
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 1980 1983 1984 Ч" 1981 1982 258 Eredményváró az önkormányzati választások estéjén, Lezsák Sándor, Bölcsházy Sándor, Filó Katalin. Forrás: Lakiteleki Rendszerváltó Archívum, Fotótár. meg, amely megteremtette a helyi önkormányzatok elvi alapjait. Ezt augusztus 2-án fogadta el az Országgyűlés. Augusztus 3-án pedig elfogadásra került a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény, mely átfogóan szabályozta a települési és a megyei önkormányzatok kérdését.8 A választójogi szabályozás a településeket három osztályba sorolta. A 10 000 fős vagy ennél kevesebb lakosú település egy választókerületet alkotott, itt ún. kislistás választást tartottak, azaz a választónak annyi szavazata volt, ahány mandátumot a körzetben lehetett szerezni.9 Ezeken a településeken mind a képviselőket, mind a polgármestereket közvetlenül választották meg. A 10 000-nél nagyobb lakosságú településen és a fővárosi kerületben két szavazatos választási rendszert alkalmaztak, ami azt jelentette, hogy a képviselők felét egyéni választókerületben választották, a képviselők másik fele listáról kapott mandátumot. Ezeken a településeken a polgármestert a felállt képviselő-testület választotta meg. (Ez szintén unikalitása volt az 1990-es voksolásoknak, hiszen azt követően valamennyi helyhatósági választásokon a közvetlenség elve érvényesült a polgármesterek esetében.) Budapest egy választókerületet alkotott, ahol a 66 közgyűlési tagot közvetlenül választották a választópolgárok. A főpolgármester megválasztása - a közvetettség elve alapján - a közgyűlési tagok joga és kötelessége lett.10 Az önkormányzati választási kampány gyakorlatilag augusztus 27-én kezdődött meg, ettől a naptól ugyanis bármely választópolgár ismertethetett választási programot, népszerűsíthetett jelöltet, szervezhetett választási gyűlést.11 Meg kell jegyezni, hogy az őszi esemény önmagában nemcsak a helyi ügyekről szólt - ahogy a kampány is mutatta -, hanem jelentős részben a kormányzat egyfajta megmérettetése is volt. A pártok ezt az országgyűlési választások harmadik fordulójának, vagy másképp visszavágójának is tekintették. Ebben az időszakban a kormány komolyabb megrázkódtatásokkal járó intézkedésekbe nem fogott bele. Napirendre kerültek viszont a jobboldal számára szimbolikus ügyek: kötelező hitoktatás, a történelmi igazságszolgáltatás, médiaegyensúly.12 Említést érdemel Csoóri Sándor Nappali hold című esszéje körül kialakult botrány, amely persze távolabbra is mutat annál, mint hogy csak az önkormányzati kampány elemeként értékeljük. A liberális értelmiség a szándékolt féleértelmezést sem nélkülözve antiszemitizmussal vádolta a szerzőt. A szeptemberben is jelen lévő vitát a magyar közélet sajátosságának tekinthető népi-urbánus vita egyik felvonásának is tekinthetjük, amely jelen helyzetben leginkább az MDF és SZDSZ, illetve értelmiségi körei egymásnak feszülésében nyilvánult meg.
