Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1990. szeptember 25. A nemzeti megújhodás programja
gazdasági egyensúly megteremtését és a növekedést, valamint az ezeket a célokat szolgáló pénzügyi rendszer létrehozását tette. Az egyensúly megteremtése és a növekedés elérése az államháztartási hiány, valamint a kiadások egyidejű csökkentésével valósítható meg, amely nehéz döntéseket igényel mind a kormánytól, mind az Országgyűléstől.9 A gazdaságpolitika fontos eleme az agrárkérdések tárgyalása is, amely a koalíciós partner Független Kisgazdapárt eltérő nézetei miatt a koalíción belül is feszültségeket okozott.10 Május 22-i programbeszédében a miniszterelnök még - kitételekkel ugyan, de - elfogadta a kisgazdák álláspontját az 1947-es állapotokon alapuló reprivatizációról.11 A kormány álláspontja azonban fokozatosan megváltozott, és a végleges kormányprogram már ebben a kérdésben is a piacgazdaság követelményeinek megfelelő szerkezetben fogalmazott.12 A program a szociális piacgazdaság szociális részét a Népjólét című fejezetben tárgyalja. A kormány szociálpolitikájának megvalósításához olyan szociális törvények kidolgozását kezdte meg, amely a lakhatással, a szociális alapellátással és az egészségüggyel kapcsolatos szabályozásokat tartalmazza. A család- és ifjúságpolitika feladatait az önkormányzatokra, az egyházakra és a társadalmi szervezetekre támaszkodva kívánta megvalósítani. A szociálpolitika fontos eleme a társadalombiztosítási rendszer megreformálása, amelynek során a fennálló rendszerbe fokozatosan bevezették a nonprofit szerveződéseket. A nemzeti megújhodás programja több szempontból sem váltotta be a hozzá fűzött kormányzati reményeket. Belső ellentmondásai, vitatható céljai és megvalósítási eszközei nem segítették a nyár folyamán népszerűségükből amúgy is sokat veszített kormánypártokat a jó választási szereplésben. Rávilágítottak a kormányzaton belüli, elsősorban a gazdaságpolitikáért felelős Pénzügyminisztérium és a Matolcsy György vezette Miniszterelnöki Hivatal Gazdaságpolitikai Titkársága közötti konfliktusokra is, amely végül a pénzügyminiszter Rabár Ferenc lemondásához vezetett.13 Bár A nemzeti megújhodás programja érvényben maradt, a gazdaságpolitikai rész 1994-ig több alkalommal átdolgozásra került.11* Az év végén új gazdaságpolitikai program készült, ezúttal Matolcsy György vezetésével. Matolcsy programja szakított a korábbi alapelvvel, amely három évet számolt a piacgazdaságra való áttérésre, és német forrásbevonásért cserébe vállalta a köznyelvben csak sokkterápiaként emlegetett egy éven belüli átállást a piacgazdaságra.15 December 20-án Rabár Ferencet Kupa Mihály követte a pénzügyminisztérium élén, aki - okulva a Rabár és Matolcsy közötti ellentét következményeiből - a tárca elfogadásának feltételként a Matolcsy vezette Gazdaságpolitikai Titkárság felszámolását kérte. Matolcsy december 7-én lemondott, és ezzel az időlegesen kétpólusúvá vált kormányzati gazdaságpolitika újra egy kézbe került.1'’ Az új pénzügyminiszter A magyar gazdaság átállásának és fejlődésének programja című anyagát 1991. március 2-án tárgyalta a Gazdasági Kabinet. A program A nemzeti megújhodás programjának elvei alapján 1994-ig kidolgozott ütemterv szerint vállalta, hogy a piacgazdaság feltételeinek megteremtéséhez létrehozza a szükséges jogi és intézményi kereteket, előrejelzést ad a gazdasági fejlődésről, valamint az állam gazdaságban való szerepvállalásáról.17 Az Antall-kormány rendkívül összetett gazdasági és társadalmi válság kezelésére vállalkozott. A sikerhez szükséges társadalmi támogatottság az országgyűlési
