Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1990. május 2. Az Országgyűlés alakuló ülése
ч 1985 1988 1989 Szabad György (1924-2015) 1942-ben érettségizett Budapesten, családja zsidó származása miatt nem folytathatott egyetemi tanulmányokat. A német megszállás után kényszermunkára, majd katonai munkaszolgálatra hurcolták el, ahonnan megszökött. 1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, ugyanebben az évben sikeresen felvételizett a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-levéltár szakjára, 1950-ben diplomázott. 1951-1954 között tudományos ösztöndíjjal az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára került. 1955-ben az Esterházy-uradalomról írt monográfiájával kandidátusi fokozatot szerzett. Az 1956-os forradalom alatt a Történészek Forradalmi Bizottságának tagja. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1987-ben felszólalt az első lakiteleki találkozón. A Magyar Demokrata Fórum alapító, 1989 tavaszától elnökségi tagja. Részt vett az Ellenzéki Kerekasztal és a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain, továbbá az 1989. szeptember 18-i rendszerváltó megállapodás egyik aláírója. Az 1990-es országgyűlési választásokon a Magyar Demokrata Fórum budapesti listáján szerzett mandátumot. Az Antall-kormány alatt az Országgyűlés első alelnöke, majd 1994-ig elnöke. 1996-ban a Magyar Demokrata Fórum X. Országos Gyűlése után, kilépett a pártból, és csatlakozott a Magyar Demokrata Néppárthoz. A szünet után Kéri Kálmán ismertette a szavazatszedő bizottság jelentését. Az országgyűlés tisztségviselőire 379 szavazatot adtak le, amelyből 370 volt érvényes. A Ház felállva, tapssal köszöntötte Göncz Árpádot (SZDSZ), az újonnan megválasztott házelnököt, akit nagy többséggel, 339 vokssal választottak meg. Az alkotmány értelmében, Göncz Árpád lett az ideiglenes köztársasági elnök, akit 1990. augusztus 3-án iktattak be véglegesen köztársasági elnöki tisztségébe.7 Göncz Árpád az elnöki emelvényre lépve kijelentette: „Bizalmat visszaadni nem lehet, bizalmat csak elveszíteni lehet. Éppen ezért mindent elkövetek annak érdekében, hogy az önök bizalmát megőrizzem."8 Göncz Árpád a frakcióvezetők megállapodása értelmében javaslatot tett az országgyűlés megbízott elnökének személyére. Indítványozta, hogy az elnöki teendők ellátásával az MDF jelöltjét, Szabad György professzort bízza meg az országgyűlés, amelyet a képviselők 356 egyetértő szavazattal elfogadtak.7 Az Országgyűlés alelnökévé választották továbbá Vörös Vincét (FKgP) és Szűrös Mátyást (MSZP). Az országygyűlés jegyzője lett Balás István (MDF), Kóródi Mária (SZDSZ), Bárdos Balázs (FKgP), Bossányi Katalin (MSZP), Glattfelder Béla (Fidesz), Trombitás Zoltán (Fidesz), Balogh Gábor (KDNP) és Tóth Sándor (KDNP).10 Az ülés vezetését folytató Szabad György Németh Miklósnak adott szót, aki az alkotmány előírásainak megfelelően benyújtotta kormánya lemondását. Azt kívánta az új parlamentnek, a megalakuló kormánynak, hogy minden erejével és energiájával a hőn óhajtott európai Magyarország megteremtésén tudjon munkálkodni, ne vonja el figyelmét semmiféle áldatlan belső politikai harc.11 A volt kormányfő leköszönése után következett az új parlament első törvényhozói intézkedése: Glattfelder Béla felolvasta az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc jelentőségének törvénybeiktatásáról szóló törvénytervezetet. Szabad György, a képviselők egyöntetű reakcióját - állva tapsolás - kijelentette: a törvénytervezet részletes indoklásától eltekint, hiszen a képviselők már egyértelműen véleményt nyilvánítottak. A törvénytervezetet a képviselők 366 igen és 2 tartózkodás mellett törvénybe iktatták.12 Az új törvény értelmében „október 23-át, az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének, 237
