Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1990. április 29. Az MDF-SZDSZ megállapodás
1985 1986 1987 1988 Tölgyessy Péter (1957-) 1981-ben jogi diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, azóta a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos munkatársa. Neve szélesebb körben 1988 nyarától, az egyesülési és gyülekezési törvénytervezetek, illetve a választójogi törvénytervezet vitájában válik ismertté. 1989 tavaszán lépett be a Szabad Demokraták Szövetségébe, ő készítette el A rendszerváltás programja című pártprogram alkotmányjogi fejezetét. Az Ellenzéki Kerekasztal részéről, Sólyom Lászlóval együtt tárgyalt a Magyar Szocialista Munkáspárt delegációjával a megbeszélések megkezdéséről. Kezdeményezte és elfogadtatta a jelenleg is érvényes vegyes - egyéni és listás - választási rendszert és jelentős szerepe volt abban, hogy Magyarországon nem elnöki, hanem parlamentáris rendszer jött létre. 1990-2006 között parlamenti képviselő. Az MDF-SZDSZ-paktum, az ország kormányozhatóságát előmozdító megállapodás egyik létrehozója, majd pártja részéről Kis Jánossal és Pető Ivánnal együtt a dokumentum aláírója. 1990-ben frakcióvezető, és az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi állandó bizottság, illetőleg az ügyrendi különbizottság tagja. Az alkotmányügyi bizottságban viselt tagságáról 1992-ben lemondott. Kis János pártelnök lemondása után, 1991-1992 között pártja elnöke. 1992-1994 között ügyvivő, 1994-től nem tölt be párttisztséget. 1996-ban kilépett a Szabad Demokraták Szövetségéből. 1998 és 2006 között fideszes országgyűlési képviselő volt. A kormány alkotmányos pozícióinak jelentős megerősítését jelentette mindez, alapjaiban megváltoztatva az 1989-es alkotmánymódosításban foglaltakat. Ez az újabb alkotmánymódosítás lényegében - német, osztrák, spanyol minták alapján - egyfajta kancellári rendszert valósított meg Magyarországon, amelyben a miniszterek önálló felelőssége hiányzik, a minisztereket nem választják és nem válthatók le a parlament által, a kormányfő gyakorlatilag egy személyben képviseli és testesíti meg a kormányzatot, s ha a kormányfő megbukik, vele bukik a kormány is. Ezt az SZDSZ csak azon az áron fogadta el, hogy a legnagyobb kormányzó párt a megállapodásban lemondott arról, hogy ő adja a köztársasági elnök személyét. Alii. számú mellékletben kijelentik - s ez a megállapodás, vagy paktum harmadik fontos eleme -, hogy az MDF támogatja az SZDSZ jelöltjének, Göncz Árpád írónak a köztársasági elnökké választását. Anegyedikalkotmánymódosítás indoklásában megállapítják, hogy „A nemzeti televízió és a rádió, illetve az MTI nem lehet pártpolitikai csatározások martaléka. Ezért a TV és a Rádió lehetőleg közös elnökét és két alelnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki."3 Ez utóbbi pont is annyiban az SZDSZ politikai érdekeit szolgálta, hogy az ellenzéki beállítottságú köztársasági elnök, ha nem is alkotmányos jogot, de politikai lehetőséget kapott annak eldöntésére, hogy ki vezesse a modern politikában oly fontos közszolgálati médiumokat és a hírközlési irodát. Meg kell állapítanunk: ezzel a „lehetőségével" - egyébként alkotmányellenesen - a későbbiekben élt is, amikor 1991 júliusában nem írta alá a miniszterelnök által a rádió és a televízió alelnökének jelölt személyek kinevezését, s többek között ennek hatására is kitört a magyar médiaháború (ami tulajdonképpen a mai napig tart). 233
