Házi Balázs et al.: A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1990. április 29. Az MDF-SZDSZ megállapodás
1985 1986 1987 1988 1989 1990. április 29. Az MDF-SZDSZ-megállapodás A Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetségének a megállapodása április 29-én, gyakorlatilag titkos körülmények között, zárt körben jött létre, a megállapodást pedig Antall József új miniszterelnök 1990. május 2-án, az alakuló parlamenti ülésen jelentette be a többi párt és a magyar közvélemény számára. A legnagyobb kormányzó, illetve a legnagyobb ellenzéki párt megállapodását a felek azzal indokolták, hogy „...mind a kormányzat, mind az ellenzéki pártok különleges felelősséget viselnek a nemzet előtt: hogy a születő demokratikus intézmények megszilárduljanak és az ország kormányozható legyen. Ezért szükségesnek tartják, hogy a demokratikus intézmények stabilitását és az ország kormányozhatóságát érintő közjogi kérdésekben egyetértésre jussanak."1 A megállapodás, amelyről április 29-én nemhogy a többi párt, de még az érintett két párt tagjai és vezetőinek nagy része sem tudott, négy fontos kérdésben módosította az 1989 őszén már módosított 1949. évi alkotmányt. Az első: a megállapodás a kétharmaddal elfogadandó törvények számát húszra csökkentette, utóbbiakat a mellékletben tételesen felsorolta. Az indoklás szerint erre azért volt szükség, mert az akkor fennálló alkotmányjogi helyzet alapján a törvények elfogadásához fő szabályként kétharmados többség kellett, csak kivételesek voltak az egyszerű szavazattöbbséggel meghozható törvények. „Miután ez a közjogi helyzet a kormányzat működését gyakorlatilag lehetetlenné teszi, a felek egyetértenek abban, hogy ki kell iktatni az alkotmányból az alkotmányerejű törvény fogalmát, és helyette taxatíve fel kell sorolni azokat az alapintézményeket és alapjogokat, amelyek törvényi szabályozásához minősített törvény szükséges, amelyek felsorolását a II. számú melléklet tartalmazza. A felek megállapodnak abban, hogy e körben a minősített többséget a leadott szavazatok kétharmad részében kell meghatározni, hogy így a legfontosabb jogok és intézmények szabályozása minél szélesebb közmegegyezésen alapuljon."2 Ennek hátteréül meg kell állapítani, hogy az ellenzéki pártokat 1989 őszén még az motiválta, hogy ha a pártállami erők kerülnének hatalomra az első szabad választások után, akkor a parlament a kétharmados alkotmányerejű törvényeken keresztül ellent tudjon állni a restaurációs törekvéseknek. Ez a motivációs helyzet változott meg 1990 tavaszán, miután az ellenzék nemzeti-konzervatív része megnyerte a választásokat, és kormányt alakított. Ekkortól valóban az vált fontossá, hogy az új kormány az erős ellenzékével szemben is képes legyen önállóan kormányozni (például a költségvetést egyszerű többséggel elfogadtatni). Ezt az SZDSZ csak úgy volt hajlandó elfogadni, hogy húsz, tételesen megadott témakörben ragaszkodott a kétharmados szabályhoz, melyben a kormánynak megállapodásra kell jutnia a legnagyobb ellenzéki párttal. 231
