Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1990. április 8. Az országgyűlési választások második fordulója
1985 1986 1987 Ő azt indítványozta, hogy a választmány tagjainak újraválasztására csak a következő, őszre tervezett országos gyűlésen kerüljön sor. Ennek indokaként azt fogalmazta meg, hogy többpártrendszerben nem szükséges a párt és a kormány különválasztása. Ez vitát váltott ki, mivel több budapesti kerület éppen ennek ellenkezője, vagyis a tisztségviselők minél hamarabbi újraválasztása miatt írt levelet. Ők kérésüket azzal indokolták, hogy az országygyülési képviselők elfoglaltságuk miatt nem tudnak majd részt venni az elnökség és a választmány munkájában.10 Az országos gyűlésen módosították az Alapszabályt, s az eddig 15 tagú elnökséget 19 tagúra bővítették. A tisztségviselők újraválasztására azonban nem került sor, mivel estére már nem volt elegendő számú küldött ahhoz, hogy érvényesek legyenek a leadott szavazatok. Kiss Gy. Csaba a nap során azon aggodalmát fogalmazta meg, hogy széthúzást érez az MDF-en belül, ennek érdekében hidakat kellene építeni a különbözően gondolkodó MDF tagok között. Ráadásul nemcsak az Országos Gyűlésen, hanem az MDF helyi szervezeteiben is ellentétek alakultak ki a pártosodás és a választások következtében. így több MDF-szervezet szétvált, s volt olyan település, ahol egyszerre kettő is működött. Az egyik küldött is hasonló hangnemben nyilatkozott, megfogalmazása szerint: „az MDF megnyerte a választásokat és bomlásnak indult."11 A gyűlés második napjáról tudósító különböző sajtóorgánumok is a viták túlsúlyát emelték ki. A tanácskozáson végül jóváhagyták az Elnökség nyilatkozatát, mely támogatásáról biztosította a kormányt, kiállt az elszámoltatás, a nyugdíjak felülvizsgálata, a személyes felelősség megállapítása mellett, és fontosnak nevezte az ország eladósodásához vezető folyamatok feltárását. Elfogadtak egy állásfoglalást, melyben elismerésüket és hálájukat fejezik ki a marosvásárhelyi cigányságnak, amiért a megtámadott magyarok segítségére sietett, és követelték az ártatlanul elítéltek azonnali szabadon bocsátását. Személyi változások is történtek, Fasang Árpád, az etikai bizottság elnöke lemondott tisztéről, Csoóri Sándor pedig, akit korábban a társelnöki posztra kértek fel, a gyűlésen közölte, hogy nem vállalja azt.12 A tanácskozást egy hónap múlva tervezték folytatni, ekkor akartak döntést hozni az elnökségbe választandó új tagokról, s megvitatni az önkormányzati választásokkal kapcsolatos kérdéseket.13 A folytatására azonban már két hét múlva, június 16-án sor került. A gyűlés délelőtt 10 órakor kezdődő, harmadik napját szintén az Olimpiai Csarnokban tartották. Először az 1956-os forradalom mártírjairól és áldozatairól emlékeztek meg, s elfogadtak egy határozatot a június 16-i emlékünnep alkalmából. Ezután került sor az etikai bizottság és a számvevő bizottság egy-egy új tagjának, valamint az elnökség új tagjainak - Bethlen István, Zacsek Gyula, Kiss Gy. Csaba, Medgyasszay László és Filó Katalin - megválasztására.14 Délután következhettek a felszólalások. Kara Pál államtitkár az önkormányzati törvénytervezetekről adott tájékoztatást, melyet vita követett. A felszólalások során a sajtót illetően is több bírálat hangzott el, s szorgalmazták, hogy az MDF indítson napilapot, s erősítsék meg a helyi szervezeteket, mert a mozgalmi jelleg sokat vesztett jelentőségéből. A gyűlés harmadik napja Antall József zárszavával ért véget, aki a gyűlés alatt kialakult vitákra reagálva elmondta, hogy az MDF-ben meg kell férnie a három irányzatnak, a kereszténydemokratának, a liberálisnak és a nép-nemzetinek. A köztársaságielnök-választással kapcsolatos népszavazási szándékot viszont határozottan elutasította. Végezetül felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy segítsék a demokrácia helyi szintű megvalósulását az önkormányzati választások során.15 Az országos gyűlés 225
