Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. december 21. Az 1989-es romániai forradalom
i486 1987 1990 Tőkés László (1952) 1971-ben iratkozott be a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetbe. 1975-től segédlelkészként tevékenykedett Brassóban, majd 1984-ig Désen. A Ceausescu rezsimmel szemben tanúsított ellenállása és a kisebbségek védelmében vallott elvei miatt 1984-ben megfosztották segédlelkészi hivatásától és kizárták a román protestáns egyházból. 1986-ban visszatérhetett a szószékbe, azonban a Securitate, a román titkoszszolgálat folyamatosan megfigyelés alatt tartotta az egyházat és a politikai rendszert bíráló beszédei miatt. Az 1988-ban elindított falurombolás ellen is fellépett, mely elsősorban a magyarok lakta települések felszámolására fókuszált. 1989-ben faji gyűlöletkeltés okán pert indítottak ellene, ekkor ismét elvesztette egyházi tisztségét. Tőkés Lászlót 1989. december 16.-án a Securitate deportálni akarta, azonban egyházi vezetők, szimpatizánsok hatalmas tömege kelt a védelmére Temesváron, ahol másnap már kommunistaellenes tüntetés kezdődött. A tüntetés leverésére a katonaság a tömegbe lőtt, ezzel elkezdődött a temesvári forradalom, mely a kommunista hatalom leváltásával, a Causescu házaspár kiiktatásával záródott 1989. december 25-én. A forradalom után a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapító tagja, majd tiszteletbeli elnöke volt egészen 2003-ig. A rendszerváltás után kezdeményezte az első magyar nyelvű felsőoktatási intézmény megalapítását, amely ma Partiumi Keresztény Egyetemként ismert. 1990-ben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökévé választották, ezt a tisztséget 2009-ig töltötte be. Mindemellett 1990-től a Romániai Református Egyház Zsinatának társelnöke. emblematikussá vált erdélyi református lelkészt, Tőkés Lászlóta nagyváradi püspök, Papp László felfüggesztette állásából, és bírósági végzés alapján el kellett hagynia a parókiát. Tőkés ezt nemcsak megtagadta, hanem egyházközsége férfi tagjai (alkalmanként 7-8-an) által védve interjút adott az MTV Panoráma című műsorának december 11 -i adásához. Már erre is válaszul a román hatóságok a kilakoltatásról szóló bírósági döntést 1989. december 15-én akarták érvényesíteni, ám a rendőrök és más hivatalos személyek megjelenésekor Tőkés hívei összegyűltek a templom és papiak előtt, s ez az ad hoc tiltakozás alakult át tüntetéssé.4 Mikor megjelentek a rendőrség és a Securitate erősítései a tüntetés immár nyíltan rendszerellenes jelleget öltött. Ezzel gyakorlatilag kezdetét vette a romániai forradalom. A romániai hatalom erővel reagált, s éppúgy bevetettek reguláris erőket, mint a több ezer Zsil-völgyi felhergelt és botokkal felfegyverzett bányászt, tudatosan élezve a konfliktusban ott bújó etnikai jelleget. 1989. december 21 -én a román diktátor végül tömeggyűlést hívott össze Bukarestbe, ám az összegyűlt mintegy 100.000-es tömeg az erkélyről szónokló Ceausescu ellen fordult. Ettől a pillanattól kezdődött el a román politikai és fegyveres elit versenyfutása a túlélésért. Victor Athanasie Stánculescu tábornok és Ion Iliescu pálfordulása után, 1989. december 22-e estéje-23-a reggelétől az újonnan létrehívott Nemzeti Megmentési Frontot támogató katonai erők gyakorlatilag háborút vívtak a Securitate diktátorhoz még továbbra is hű egységeivel. Az elszabaduló káoszban Nicolae Ceausescu és felesége a hatalmi képletből való kiiktatása sokak számára mind sürgetőbben szükségszerűnek tűnt, s végül őrzőik foglyaivá válva egy rögtönzött tárgyalás és ítélet után néhány román elit ejtőernyős 1989. december 25-én a halálba küldte őket.5 A házaspár halála okafogyottá tette a Securitate további fegyveres harcát, ezért az összecsapások hamarosan megszűntek; Ceau§escuék likvidálása valószínűleg egy potenciálisan eszkalálható polgárháborút abortált, Románia és benne az erdélyi magyarság számára e lépés a sok rossz közül talán a legkevésbé 201
