Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. november 26. A "négyigenes" népszavazás
prominenseik megnyilatkozásaiban egyre élesebb lett a kommunistaellenes tónus. A korábbi békés, konszenzuális politizálás eredményeként ekkorra az országygyűlésben már elfogadták a rendszerváltás közjogi feltételrendszerét megteremtő ún. sarkalatos törvényeket. Az időközben a „keleti blokkban" bekövetkező államszocialista rendszerek gyors összeomlása miatt a hazai közvélemény is egyre inkább az MSZMP és - 1989. október 7-e után - annak utódpártja, az MSZP ellen fordult. A SZDSZ népszavazási kampánya jórészt az MSZP hiteltelenítésére, utódpárti létének hangsúlyozására és hatalomátmentési szándékainak - vélelmezett vagy tényleges - leleplezésére szolgált. A csekély, 1989 őszén 4-5%-os népszerűségi indexű liberális párt a radikális antikommunista retorikában látta a kispárti létből való lehetséges kitörésének az útját. Mint utóbb beigazolódott, a számítás bevált: harsány antikommunizmusuk ismertté és egyre népszerűbbé tette őket a magyar társadalomban. A SZDSZ a parlamenti bejutáshoz szükséges 5%-os küszöbről 1990 tavaszára az első szabad országgyűlési választásokon az MDF után a második legtöbb mandátumot (164 MDF és 94 SZDSZ) megszerző párttá vált. Az MDF távolmaradásra buzdító felhívása ellenére az 1989. november 26-án megtartott referendum magas, 58%-os részvétel mellett, rendzavarás nélkül lezajlott, ami kifejezte a magyar társadalom tettrekészségét a politikai változásokban és részvételi szándékát a demokratikus rendszer kialakításában. A valóban eldöntendő, a köztársasági elnök megválasztására vonatkozó kérdés kapcsán a szavazatok aránya rendkívül szoros lett; elenyésző különbséggel, mindössze 6100 vokssal győzött a „négyes koalíció". A vesztes pártok kommunikációjában zavarodottság volt érzékelhető, a „se nem vereség, se nem győzelem"7 üzenete nem bizonyult túl meggyőzőnek. Számukra ez egyértelmű vereségnek bizonyult, ezt követően a SZDSZ népszerűsége a következő esztendő tavaszán megrendezett országgyűlési választásokig folyamatosan emelkedett. Az MDF korábbi jelentős előnyét, egyértelműen vezető társadalmi támogatottságát végérvényesen elveszítette. Madácsy Tamás Jegyzetek 1 1989. évi XXX. törvény a munkásőrség megszüntetéséről. Magyar Közlöny, 1989. október 21.1217-1218. 2 A Minisztertanács 1989. június 15-én határozatot hozott, mellyel a kormány ellenőrzése alá rendelte az addig az állampárt által irányított és felügyelt a Munkásőrséget. Október 8-án nyugdíjazták a fegyveres testület parancsnokát, Borbély Sándort, utódját nem jelölték ki. Ezt követően október 31-én jogutód nélkül megszüntették a Munkásőrséget, annak korábbi tagjait fegyvereik beszolgáltatására kötelezték. A közelmúltban született feldolgozások: Ólmosi Zoltán: A Munkásőrség és a rendszerváltás, 1988-1989. Budapest, Tarsoly, 2016.; Kiss Dávid: A Munkásőrség utolsó hónapjai. Századok, 2015/6,1397-1443. 3 Ez azt jelentette, hogy a szavazásra jogosult állampolgárok nem közvetlenül választják meg az ország köztársasági elnökét, miként azt az MDF kezdeményezte, hanem a szavazók által az országgyűlésbe delegált képviselőkön keresztül, ilyen módon az elnök felhatalmazása más jogforrásból ered. 4 Az Ellenzéki Kerekasztal 1989. július 6-i ülése. Ripp Zoltán: Rendszerváltás Magyarországon, 1987-1990. Budapest, Napvilág, 2006, 427. 5 A csomagtervet augusztus 24-én visszavonták. 195 1
