Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. július 1. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt első országos értekezlete
1985 1986 1987 1988 1990 1989. július 1. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt első országos értekezlete Az egypártrendszer és a „puha diktatúra" utolsó időszakában az állampárt utódpártja mellett több kisebb baloldali párt jött létre, közöttük a mára csak nevében létező Magyarországi Szociáldemokrata Párt. Hazánkban több politikai erőnek is megadatott az a lehetőség - vagy magához ragadta a lehetőséget hogy a fordulat után továbbvigye a szociáldemokrácia magyarországi örökségét, azonban az MSZDP és vele több kisebb párt más lehetőségekkel és esélyekkel indult a harcba, mint a Magyar Szocialista Párt (MSZP), hogy a magyar politikai spektrum baloldalán a domináns helyet betölthesse. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1989 januárjában sebtében összehívott alakuló ülésen 30-40 ember jelenlétében hirdették meg a párt újjáalakulását, amelynek apropója a párttörvény másnapra tervezett parlamenti vitája volt. Mindenféle szervezőmunka nélküli pártalakításról volt szó, amely már önmagában hordozta a későbbi nehézségek csíráit: tömegekre apelláltak úgy, hogy mindössze néhány tucat ember jelent meg az alakuló ülésen, és már itt érzékelhető volt a párton belüli hierarchizálásra való hajlam, hiszen a politikai pozíciók birtoklásáért már itt, a nulla kilométerkőnél megindult a nemtelen harc.1 A párt alapító elnöke az a Révész András volt, akit 1945-ben a Szociáldemokrata Párt Budapest városházi szervezetének elnökévé választottak, majd 1956 után, mint a párt főtitkárhelyettese vett részt a szociáldemokrata párt újjászervezésében. A Kádárkorszakban is összefogta a szociáldemokrácia iránt elkötelezett értelmiséget, illetve tartotta a kapcsolatotaz emigráns Kéthly Annával, valamint az európai balközép pártok vezetőivel, többek között Olof Palméval is.2 Az MSZDP újjáalapításakor nem rendelkezett tehát sem komoly tagsággal, sem kézzel fogható, valós támogatottsággal, de a feszültségek kezdetektől fogva hátráltatták a tényleges összefogást. Mindjárt az első hónapokban konfliktusok robbantak ki a párt alapító tagjai között, egymás kölcsönös kizárásával és a vezetői posztok körüli vitákkal hátráltatták a párt szervezeti fejlődését. A megalakulást követő hónapokban megjelent a párton belül Révészék mellett egy fiatalokból álló csoport, akik bíztak a párt megreformálhatóságában, illetve abban, hogy van még idejük arra, hogy az 1990-es választásokra felkészüljenek. A fiatalabb generáció tagjai az ún. Megújulási Platformba tömörültek, és megállapodtak Révész Andrással, hogy 1989 júliusában tartanak egy ún. Országos Szociáldemokrata Gyűlést, ahol létrehozzák a párt első megválasztott vezetőségét, az egymással megegyező csoportok kompromisszumaként. Révész András pártelnök azonban lemondta az országos pártgyűlést, mondván, a párt vezetése úgy értékelte, hogy a feltételek ehhez még nem kellően érettek. Ezt követően 300 küldött jelen létében az országos gyűlést a korábban említettek szerint 1989. július 1-jén mégiscsak megtartották, Révészt pedig árulónak kikiáltva leváltották 161
