Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. június 16. Nagy Imre újratemetése
\ 1985 1986 1987 1990 Vásárhelyi Miklós (1917-2001) A piarista gimnáziumban érettségizett, majd 1942-ben állam- és jogtudományi oklevelet szerzett. 1938-ban belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, 1941-ig az óbudai szociáldemokrata ifjúsági szervezet titkára. 1944-45-ben a Gidófalvy Lajos vezette kisegítő karhatalmi-zászlóaljban (KISKA) részt vett a németellenes fegyveres ellenállásban és aktívan bekapcsolódott a Magyar Kommunista Párt munkájába. 1945-50 között a Szabad Nép külföldi tudósítója, 1950-ben a Magyar Rádió igazgatója, ezt követően kisebb lapoknál szerkesztő volt. Nagy Imre első miniszterelnöksége időszakában a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese volt. Követelte a Rajk-per újratárgyalását, a magyar-jugoszláv viszony rendezését és a kulturális élet kontrolljának enyhítését. 1955-ben kizárták a pártból. 1956-ban visszakapta párttagságát, a forradalom alatt a Nagy Imre-kormány sajtófőnöke volt. A Nagy Imre-csoport tagjaként Snagovba deportálták, 1957-ben letartóztatták, majd a Nagy Imre és társai perében 1958-ban öt év börtönre ítélték. 1960-ban amnesztiával szabadult, lektorként, majd anyagbeszerzőként helyezkedett el. 1972-90 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében dolgozott. 1979-ben aláírta a Charta '77 csehszlovák polgárjogi mozgalom bebörtönzött tagjai mellett kiálló szolidaritási nyilatkozatot. 1985-ben a monori találkozó, 1986-ban az Eörsi István lakásán tartott illegális ötvenhatos konferencia egyik előadója. Az Új Márciusi Front egyik alapító tagja, 1988-92 között a Történelmi Igazságtétel Bizottsága (TIB) elnöke. A Szabad Kezdeményezések Hálózata egyik szervezője, a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja. Nagy Imre és társai 1989. június 16-i temetésének egyik vezérszónoka. Az 1990. évi országgyűlési választásokon az SZDSZ budapesti listáján szerzett mandátumot. Jegyzetek 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Rapali Vivien 1 Részlet az Ember Judittal készült Oral History Archívum életinterjúból, melyben Nagy Imre és mártírtársainak 1989 tavaszán zajló exhumálására emlékszik vissza. Molnár Adrienne: 89:56. Ötvenhatosok a rendszerváltásról. Budapest, 1956-os Intézet, 2009,103-104. 2 Szekér Nóra - Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói. Lakitelek, Antológia, 2014, 263. 3 Részlet az 1988 májusában készült Kádár interjúból, amelyet az angol BBC csatornának adott. 4 Szekér Nóra-Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói. Lakitelek, Antológia, 2014, 23. 5 Szekér Nóra-Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói. Lakitelek, Antológia, 2014, 268-269. 6 Az Eörsi Istvánnal készült interjú online változata: http://videotorium.hu/hu/recordings/ details/2107 J>ozsgayJmre_es_Grosz_Karoly_ velemenye_1956_megiteleserol 7 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei I. Szerk. S. Kosztricz Anna - Lakos János - Némethné Vágyi Karola - Soós László - T. Varga György. Budapest, Magyar Országos Levéltár, 1993, 41 -42. 8 Szekér Nóra-Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói. Lakitelek, Antológia, 2014, 269. 9 Szekér Nóra-Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói. Lakitelek, Antológia, 2014, 106. 10 A nemzeti gyász és megemlékezés napja. Népszava, 1989. június 17.1. 155 alapján megsemmisítette a Vida Ferenc által hozott ítéletet, és bűncselekmény hiányában felmentette Nagy Imrét és társait. 1989. július 6-án ugyanazon a napon, amikor az egykori pártfőtitkár, Kádár János meghalt, a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a legfőbb ügyész törvényességi óvása
