Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. június 16. Nagy Imre újratemetése
A rendszerváltás mérföldkövei I 1979 1980 1982-4................................1 983 1984 152 IA Műcsarnok épülete a Hősök terén az újratemetés napján. Forrás: Fortepan / Kovacsik Tamás adományozó, 129855. párizsi Pére-Lachaise temetőben szimbolikusan is újratemették az egykori miniszterelnököt. 1988 decemberében az Igazságügyi Minisztérium államtitkára, Borics Gyula magához hívatta a Nagy Imre-perben kivégzettek, valamint Losonczy Géza és Szilágyi József hozzátartozóit, hogy közölje velük: a következő év márciusában vagy júniusában sor kerülhet a mártírok eltemetésére. Alig hat héttel később Pozsgay Imre a Magyar Rádióban népfelkelésként értékelte az '56-os eseményeket.5 Pozsgay kijelentése után február elején az MSZMP PB rendkívüli ülést tartott, amelynek központi kérdése az '56-os forradalom értékelése volt. A párton belüli megosztottságot jól szemléltetik az Eörsi István és Lukács János által idézett sorok. Eörsi, aki maga is áldozata volt a kádári megtorlásnak, 1989. január 31-ei rádióinterjújában a következőképpen fogalmazta meg az „ötvenhatos problémát": „Ha azt mondjuk, hogy '56 népfelkelés volt, akkor én például igen boldog vagyok, hogy mint népfelkelő ültem, és nem mint ellenforradalmár, és barátaimat mint népfelkelőket végezték ki, és nem mint ellenforradalmárokat, ez nagyon boldogító tudat. De feltétlenül felmerül a kérdés, hogy aki népfelkelőket, népfelkelők tömegét kivégezte, azt hogyan nevezzük?"6 Ugyanezt a kérdést egészen más hangsúllyal fogalmazta meg a másik oldalról Lukács János a február 10-ei KB-ülésen: „Kedves Elvtársak! [...] Ha 1956 népfelkelés volt, akkor akik leverték a népfelkelést, a nép ellenségei? A kommunisták, munkások, munkásőrök, amit 1956 után elértünk, azt a nép ellen tettük, a nép nélkül?"7 Végül a párt reformer szárnya kompromisszumra kényszerítette a vezetést és a Központi Bizottság február 11-12-én elfogadta az '56-os eseményekkel kapcsolatban a népfelkelés-definíciót. Két nappal később a Történelmi Igazságtétel Bizottsága és
