Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. március 1. Az állampárt kétoldalú tárgyalásokba kezde ellenzéki szervezetekkel
1-I-1985 1986 1987 1988 19Í Aczél György (1917-1991) Nyolcévesen árvaházba került, tanulmányait legkésőbb az elemi iskola és a polgári két osztálya elvégzése után megszakította, szakmát nem szerzett. 1935-ben lépett be a KMP soraiba, szoros kapcsolatban állt Ságvári Endrével, jól ismerte Kádár Jánost, de nem tartozott az illegális párt vezetői közé. 1945-ben az V. kerületi Pártbizottságon dolgozott, 1946-tól a Zemplén, 1948-tól a Baranya megyei Pártbizottság titkára. 1949-ben letartóztatták a Szőnyi Tiborral való kapcsolata miatt, 1954-ben szabadult, ekkor rehabilitálták. A kezdetektől tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának. 1957-ben művelődésügyi miniszterhelyettes, 1966-ban a KB Agitációs és Propaganda Bizottság tagjává, 1967-ben kulturális КВ-titkárrá, 1969-ben a KB Agitprop Bizottságának elnökévé választották. 1970-ben a Politikai Bizottság tagjai közé, 1971-ben pedig az ekkor létrehozott Művelődéspolitikai Munkaközösség elnöki székébe került. 1974 márciusában - mint a reformpolitika támogatóját - leváltották KB-titkári tisztségéből, a PB-tagságán kívül más pozícióit is elvesztette. Ezután a Minisztertanács elnökhelyettesévé nevezték ki, mely minőségében ő volt a Kossuth- és Állami Díj Bizottság, az Állami Ifjúsági Bizottság (1974-1982) és az újonnan felállított Országos Közművelődési Tanács elnöke (1974-1976, 1980-1982). 1985-ben leváltották kulturális titkári funkciójából és a KB Társadalomtudományi Intézet igazgatója lett. Az országos pártértekezleten (1988) nem jelöltette magát a Politikai Bizottságba, de КВ-tagságát megtartotta. A kulturális élet legfőbb irányítójaként véleménye a nyolcvanas évek közepéig minden kulturális kérdésben döntőnek minősült. Az általa kialakított struktúrát a személyéhez kötődő rendkívül erős centralizáció jellemezte, működését pedig a KB 1958. július 25-i ülésén elfogadott művelődéspolitikai irányelvek, elsősorban a „három T" (támogatott, tűrt és tiltott művek) rendszere szabták meg, amely elvet 1957. augusztus 9-én a PB-nek írt egyik előterjesztésében fogalmazta meg. november 13-án a Szabad Demokraták Szövetsége, november 18-án újjáalakult a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, december 19-én létrejött a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, 1989. január 9-én újjáalakulta Magyarországi Szociáldemokrata Párt. Csak ezeket követően, 1989. január 11-én fogadta el az Országgyűlés az egyesülési, illetve a gyülekezési törvényt. Az elsőként említett Új Márciusi Front 1989. január 11 -én az MSZMP-nek azt javasolta, hogy a párt kezdeményezze egy ún. Országos Nemzeti Bizottság létrehozását, amelybe különböző szervezeteket és mozgalmakat hívjanak meg azzal a céllal, hogy biztosítsák a képviseleti demokráciába való békés átmenetet és dolgozzák ki annak módozatait és megvalósításának módját. Az MSZMP Központi Bizottsága 1989. február 11-én üdvözölte az Új Márciusi Front kezdeményezését, és az Országos Nemzeti Bizottság felállítása helyett egy olyan politikai egyeztető fórum létrehozását javasolták, amely folyamatos politikai párbeszéddel segítené az új alkotmány és a választásokról szóló törvény kidolgozását.4 Ez a kijelentés azonban egyelőre csak formális volt, hiszen a vezetés valójában ekkor még nem akart igazi, az alternatív szervezetek számára is elfogadható tárgyalásokat a békés átmenet kérdéseiről. A rendszer reformját visszatartani és megakadályozni már nem tudta, de az egész folyamatot saját kezében és irányítása alatt akarta összpontosítani, saját érdekeinek elsődleges szem előtt tartása mellett. 109 г—
